Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-10-01 / 5. szám
186 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 5. sz. 2002. Az intraarticuláris szteroidokat nagyon ritkán alkalmazzák [25], és csak akkor, ha a konzervatív kezelés sikertelen. Kivitelezéséhez célszerű a folyamatban jártas ortopédus szakorvos segítségét kérni (2. ábra). Erőteljes gyulladásgátló hatásúak, de az ízületi felszínek erózióját indukálhatják. Lokális szteroid készítmények hatásosságának növelésére megfelelő feltételek esetén iontoforézis is alkalmazható [38]. A hyaluronsav intraarticuláris alkalmazása új lehetőség a degeneratív ízületi betegségek kezelésében. A beteg ízületbe történő injektálása fájdalomcsillapító hatású, és nő az ízület mobilitása is. A rágóízülettel kapcsolatban pozitív klinikai eredmények vannak [2, 24], Arthrosis és krónikus discus dislocatio esetén is javasolják. Mivel a condylus porc speciális összetételű, és az Ízület biomechanikája is sok szempontból egyedi, hosszú távú vizsgálatok dönthetik el a módszer hasznosságát. Az izomspazmusok oldására izomrelaxánsok és lokális érzéstelenítők (adrenalinmentes 1%-os lidocain oldat) alkalmazhatók [28], Az izomrelaxánsok hatása a temporomandibuláris régióban nem kielégítő. 2. ábra. A szteroid oldat intraarticuláris injektálása osteoarthrosis esetén. Benzodiazepinek, triciklikus antidepresszánsok: A benzodiazepineket főleg izom eredetű fájdalmak kezelésére használják (pl.: myofasciális fájdalom szindróma). A benzodiazepinek krónikus orofaciális fájdalom kezelésére hatékonyabbak lehetnek a nem szteroid gyulladásgátlóknál [41], Vizsgálatok szerint talán a triciklikus antidepresszánsok (főleg az amitriptilin hatóanyagú készítmények) alkalmazhatók a legjobban krónikus orofaciális (neuropathiás) fájdalmak esetén. Ezeknek a betegeknek a részére azonban igazán megnyugtató gyógyszeres kezelés jelenleg nincs. Ilyenkor a depresszió kezelésében alkalmazott dózistól lényegesen kisebbet alkalmaznak. Klinikai hatásuk hosszabb idő után következik be, ami a beteget elkedvetlenítheti. Ha felmerül a fenti szerek indikációja, a beteget neurológiai fájdalom szakrendelésre kell utalni. Rágófelszíni rehabilitáció Mivel TME esetén gyakran előfordul okklúziós eltérés, protetikai rehabilitáció indokolt lehet. Ritkán van azonban azért szükség rá, hogy a kórképet gyógyítsuk. Ha az ízületi csontpusztulás miatt az okklúzió változik, addig ne készítsünk pótlást, amíg nem győződtünk meg róla, hogy az állcsontviszonyok stabilizálódtak Aktív, fájdalmas kórkép esetén szintén kontraindikált a protetikai rehabilitáció. Amennyiben a teljes rágófelszínre kiterjedő fogpótlást készítünk a mandibula új helyzetét a rágóizmok és az ízületek számára is ideális centrális relációs helyzetben ajánlott beállítani. A rágófelszín becsiszolásával kapcsolatban ellentmondásos irodalmi adatok vannak [47]. Az egyértelműnek tűnik, hogy nem olyan hatásos, mint a harapásemelő készülékes kezelés vagy a fizioterápiás módszerek. A nagy rágófelszíni interferenciák becsiszolása indokolt, egyébként akkor javasolják az óvatos becsiszolást, ha pl. az újonnan behelyezett pótlással egyértelműen összefüggésbe hozható panaszok alakulnak ki. A műveletet artikulátorban végzett okklúziós analízist követően ajánlott elvégezni. Sebészi kezelés A konzervatív kezelési módszerek eredménytelensége esetén indokolt lehet a műtéti kezelés. A műtéti eljárások bonyolultsága, a lehetséges szövődmények kockázata és a nem-sebészi módszerek eredményessége csak szigorú feltételek jelenléte esetén teszi lehetővé alkalmazásukat. Célja, hogy a beteg fájdalmát a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük, miközben az ízületi funkció a lehetséges legnagyobb mértékben javuljon. A műtét indikációját nem elsősorban a diagnózis, inkább a tünetek súlyossága határozza meg. A sebészi beavatkozás lehet nyitott (arthrotomia) vagy zárt (arthrocentesis, arthroscopia) ízületi műtét. Közlemények jó eredményről számolnak be zárt műtétek után a discus articularis kórképei esetén [2, 5, 12], Sajnos az ízület protézis beültetésével kapcsolatban egyelőre rosszak a tapasztalatok, a gyulladásos szövődmények miatt alkalmazásuk kontraindikált [13, 20]. A műtétek után a rehabilitációs célú utókezelésnek fontos szerepe van az izületi funkció helyreállítása céljából. Összefoglalás A gyakorló fogorvos gyakran találkozik a temporomandibuláris kórképekkel. Fontos, hogy a beteg a lehető leghamarabb a megfelelő ellátást kapja. A korai és hatékony kezelés megelőzheti a panaszok, és elsősorban a fájdalom krónikussá válását, ami nagyban rontja a beteg kezelhetőségét. A krónikus fájdalom függetlenné válik a kiváltó ingertől, önfenntartó jellegű, és a kezelésre rosszul reagál. Nehezíti a kezelést, hogy az ilyen betegek egy része már több orvosnál is járt és kialakult benne egy fájdalommagatartásnak nevezett, a kezelés ellen irányuló frusztrált viselkedés. A kezelés során azt is figye
