Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE 95. évf. 4. sz. 2002. 151 Transzmisszió A transzmisszió elsődlegesen parenterális úton, hepatitis C vírussal fertőzött véren keresztül történik. Majdnem minden olyan személy, aki előzőleg akár egy egység HCV RNS pozitív vért kapott, végül fertőzötté vált. Ennélfogva azok a betegek, akik valamilyen vérkészítményben részesültek, különösképpen 1990 előtt, a populációnak egy potenciálisan nagyobb kockázatnak kitett csoportjába sorolhatók. Az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Ausztráliában végzett becslések szerint az egyes országokat tekintve 6 ezer, 100 ezer és 200 ezer ember fertőződött meg vér transzfúzió következtében. Amióta a donor vérmintákat rutinszerűen szűrik HCV elleni antitestek jelenlétére (Magyarországon 1994 óta), a fertőződés kockázata a fejlett országokban jelentősen lecsökkent. A transzmisszió iatrogén módjai közé sorolható még a szerv-, szövet- és csont-transzplantációval történő vírusátvitel, de sor kerülhet még a fertőzésre hemodialízis, plazmapherezis, endoscopia és colonoscopia alkalmával is. Mint a legtöbb vérrel terjedő betegség tekintetében, a HCV esetén is nagyobb kockázatnak vannak kitéve azok a személyek, akik kórtörténetében intravénás kábítószerélvezet szerepel. Több különböző földrajzi területen végzett vizsgálatban számoltak be hasonló eredményekről az intravénás kábítószerélvezők között mért prevalenciát illetően, és ez az arány megközelítette a 70%-ot. Habár állatkísérletek azt mutatják, hogy a nem bőrön keresztüli HCV transzmisszió valószínűtlen, mégis előfordult szexuális és vertikális úton, de egy háztartásban élők között is. A vírus genomját mind ez idáig detektálták már fertőzött személyek spermájában, hüvelyváladékában és nyálában is [16], és dokumentáltak olyan esetet amikor a HCV átadása nyilvánvalóan szexuális úton történt. Bár a szexuális úton történő fertőződésnek alacsony a hatásfoka, a kapcsolat tartósságának idejével, egyidejűleg jelenlévő krónikus májbetegséggel és HÍV vagy más vírusokkal (pl.: HSV-2) való egyidejű fertőzöttséggel a kockázat nő. A HCV vertikális terjedésének mechanizmusára és idejére vonatkozóan, hogy a fertőzés intrauterin, vagy intrapartum jön-e létre, kevés adat áll rendelkezésre, de egy 2000-ben közzétett tanulmány szerint, amelyben HCV fertőzött anyáktól született gyerekek nagy csoportját vizsgálták az Egyesült Királyságban és Írországban, az eredmények amellett szóltak, hogy a fertőződés a szülés közben jön létre [11], Egy háztartásban élők közötti transzmisszió szexuális kontaktus nélkül, mint amilyen egy hemodializált, vagy többszöri vérátömlesztésen átesett beteg testvérének megfertőződése, ritka esemény. Mindemellett a HCV fertőzött betegek 40%-a nem rendelkezik semmilyen ismert rizikófaktorral az infekcióra nézve. Ilyenformán a HCV terjedhet eddig még ismeretlen módon vagy más parenterális úton, mint ahogy ezt a hematológiai osztályokon való elterjedés demonstrálja, a magas szintű ellenőrzés ellenére [7, 8, 11, 14, 18]. Klinikai kép Akut hepatitis C a fertőzött személyeknek csak kis részében (25%) fordul elő, a vírussal való fertőződés után 6-12 héttel. Tüneteiben nem különbözik a többi vírusos hepatitistől, enyhék és nem specifikusak: anorexia, nausea és lehetnek specifikusabbak: sárgaság, steatorrhea, ALT szérum szintjének emelkedése. Egy 2002-es közlemény szerint azonban gyakran a szerokonverzió és -reverzió hiányával társul, és ez a prevalencia alábecsléséhez vezet [1]. A betegek 75%-ában nem jelentkeznek az akut májbetegség tünetei. Akut fulmináns hepatitist ritkán okoz, de az Egyesült Államokban a fulmináns és szubfulmináns nem-A, nem-B hepatitises betegek 12%-ában a HCV-t tartják a fő korokozónak. A HCV infekció hajlamos krónikus hepatitis okozására. A krónikus hepatitis C általában asymptómás, leszámítva a végső állapotot. Kezelés hiányában a betegek közel 78%-ában mutatható ki a szérum ALT szintjének 6 hónapnál tovább tartó emelkedettsége de gyakran normális, vagy csak minimálisan emelkedett is lehet. A látszatra egészségesnek tűnő betegek májában a szövettani elváltozás diagnosztizálásához májbiopszia szükséges. A májcirrhosis általános következménye a krónikus hepatitis C-nek. Egy nagy, átfogó tanulmány alapján a krónikus hepatitis C-t progresszív fibrotikus megbetegedésként definiálták, aminél a cirrhosisba történő progresszió egyenes arányban áll az idővel. Ugyanezen tanulmány kifejtette még az alkoholfogyasztás és az egyén fertőződéskor való korának befolyásoló hatását, illetve, hogy a férfi nem is hajlamosít a fibrosis progressziójára. Az átlagos idő a fertőződéstől a cirrhosis diagnosztizálásáig 20-30 év között változik. A hepatocelluláris carcinoma (HCC) is szoros öszszefüggésben van a HCV fertőződéssel, és gyakran diagnosztizálják 30 évnél rövidebb ideje fertőzött egyéneken. A HCC-ben szenvedő betegek közel 76%-a HCV fertőzött. Hajlamosító tényezők a hepatitis B sejtfelszíni Ag hordozás, az alkoholfogyasztás, a HCV 1 b genotípussal való fertőzöttség. A legtöbb HCC-ben szenvedő betegnek megelőzően cirrhosisa volt, ami maga egy praeneoplastikus állapot de előfordultak olyan esetek is, amikor a HCC inaktív, vagy enyhe krónikus hepatitisből fejlődött ki úgy, hogy nem előzte meg cirrhosis [7,13,14], A HCV fertőzés következtében növekedés jöhet létre az extrahepatikus megbetegedések igen széles skálájában, amelyek különböző szöveteket és szerveket érinthetnek.