Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-08-01 / 4. szám
136 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 4. sz. 2002. 6. Mikor célszerű a gyereket leszoktatni a rossz szokásról? 7. Milyen eszközöket alkalmazzunk? Fontos, hogy a fogorvos megértse a rossz szokás kialakulásának az okát, mert csak így lesz képes segíteni [42], A célom az volt, hogy összefoglaljam - a szerzett rendellenességeken belül - a gyermekkori rossz szokások szerepét az orthodontiai anomáliák kialakulásában. Cumizás Az elsők között jelentkező rossz szokás a cumizás. A ma már kapható, védőlemezzel ellátott, ún. „gyógycumik” kevésbé játszanak szerepet a fogazati anomáliák kialakulásában. A gyártók szerint a cumi mellbimbó formája elősegíti a természetes szopási mechanizmus és az orrlégzés kialakulását [44], Bár megoszlanak az irodalmi adatok az ún. „gyógycumik” hasznosságáról, a cumizás orthodontiai szempontból talán azért is kisebb jelentőségű, mert a későbbiekben a cumi elvehető, és általában iskoláskorra el is hagyják ezt a rossz szokást a gyermekek. Ujjszopás A rossz szokások közül a leggyakoribb az ujjszopás, amelynek gyakorisága a 30-45%-ot is elérheti [1, 2, 30]. Nem meglepő, mivel a száj mint szerv rendkívül fontos szerepet tölt be a gyermek életében. Az újszülöttek, csecsemők élete függ a szopástól, amely az ajkat és a nyelvet stimulálja [3)]. A csecsemő a száját mint eszközt használja környezete megismeréséhez [19]. A kézbe vett új tárgyakat azonnal szájba veszi, mintegy „megnézi” [28]. Csecsemőknél a szopás nemcsak táplálkozási, hanem pszichológiai szempontból is nagyon fontos szükséglet. Szopáskor nemcsak a táplálkozás, az ajkak, a nyelv, a szájnyálkahártya kellemes ingerlése fontos, hanem a szoros kontaktus az anyával is [19]. Azok a csecsemők, akik valamilyen ok miatt nem tudtak szopni, nyugtalanná, ingerlékennyé, apatikussá és közömbössé válhatnak [19]. Kapcsolatot feltételeznek a mellről való táplálás és az ujjszopás között is [41]. A szokások ezekből a korai fejlődési stádiumokból alakulnak ki. Legtöbbjük az első évben, néhányuk már az első hónapokban szopja az ujját. Ez rendszerint a gyermekek többségénél 3,5-4 éves korra megszűnik. Az ujjszopás gyakoriságát tekintve nincs különbség fiuk és lányok között [43]. Az okozott fogazati elváltozás típusa függ az intenzitástól, az időtartamtól és a gyakoriságtól. Intenzitás a kifejtett erő, amely a fogakat a szopás alatt éri. Gyakoriság, hogy hányszor végzi naponta. Az időtartam azt jelenti, hogy naponta hány órán keresztül ill. hány éven át tart a rossz szokás. Talán ez játssza a legfontosabb szerepet a rendellenesség kialakulásában. Napi 4-6 órás ujjszopás már fogelmozdulást eredményez [32], Az ujjszopás okozta klasszikus elváltozások a következők: 1. Elülső nyitott harapás. 2. Felső metszők protrusiója, alsó metszők retrusiója ill. a mandibula retropositiója (de előfordulhat az alsó metszők labiális irányú elmozdulása élharapásig, vagy akár keresztharapásig is). 3. Felső-állcsont-szűkület, gótikus szájpad. Az ujjszopás módja és az, hogy a gyermek melyik ujját veszi a szájába, igen változatos lehet. Leggyakoribb a hüvelykujj szopása elöl, középen vagy oldalt. A többi ujj szopása a gyermekek leleményességének következtében igen sok változatban jelentkezhet. Gyakori a kisujj vagy a mutatóujj, de az sem ritka, ha a gyerek két vagy több ujját szopja [33], A változatos módon kívül, a gyermekek más-más körülmények között is szopják az ujjúkat, pl. alváskor, ha unatkoznak, ha éhesek, hangulatváltozáskor és streszszes szituációkban [28], Gyakran az ujjszopás kapcsolatban van a kéz egyéb mozgásával, pl. a takaró fogásával, játszik az arcával, fülével, hajával stb. [3)]. Következmények A csecsemő vagy kisgyerek leggyakrabban elalváskor szopja az ujját, de gyakran alvás közben is folytatja. Ennek kezdeti következménye lehet a felső fogmedernyúlvány előrehajlása az alsó befelé dőlése, illetve az állkapocs distalizálódása. Ha a gyermek az ujjszopást nem hagyja abba, akkor a tejfogak előretörésekor az ujj közvetlenül a metszőkön nyugszik, és így akadályozza a növekedést, ami nyitott harapás kialakulásához vezethet [11,32], A labio-lingualis irányú elmozdulás attól függ, hogy a gyermek hogyan helyezi el az ujját a szájban. A hüvelykujj esetében rendszerint nyomást gyakorol palatinálisan a felső- és labiálisán az alsó metszőkre (1. ábra). A gyűrűs- és kisujj szopása gyakran a felső és alsó fogakat is kifelé dönti. A felsőknél közvetlen mechanikai hatás éri a fogakat, az alsónál a lefelé nyomódó nyelv másodlagos hatása érvényesül. A létrejött fogazati eltérés megbontja a száj külső izomgyűrűjének a belsővel alkotott egyensúlyát, ami főként a m. orbicularis oris felső részének tónuscsökkentésében nyilvánul meg, a felső metszőfogak elvesztik azt az állandó enyhe nyomást, amelyet az ajak normális tónusa folytán a fogakra gyakorol, és a kisebb ellenállás irányába vándorolnak, azaz kifelé, előre dőlnek [11]. A felső állcsont szűkülete is azért alakulhat ki, mert megbomlik az egyensúly a nyelv és az ajak körüli izmok között. A hüvelykujj szopásakor lefelé kényszeríti a nyelvet, miközben a m.orbicularis oris és a m. buccinatorius összehúzódik, így folyamatos erőt fejtve ki
