Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-06-01 / 3. szám
114 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 3. sz. 2002. kánk során e két tesztet használtuk a 12 és 14 éves iskolás gyermekek estében is [12]. Ez a korosztály már rendelkezik bizonyos fogászati múlttal, s elég értelmes a kérdések megértéséhez, megítéléséhez, s megbízható pontossággal tud válaszolni. Előzőleg próbatesztet végeztünk hasonló korú önkéntesek bevonásával az érthetőség és a kitöltés nehézségének megítélésére. Miután ez gondot nem okozott, így a tanulók önállóan végezték a válaszadást, orvosipedagógusi felügyelet mellett. A kérdőívek kitöltése a félévenkénti szűrés keretében zajlott. Az orális státusz rögzítése a DEOEC FÓTI Gyermekfogászatán használatos kartonon történt. A vizsgálatot két tapasztalt orvos azonos szempontok alapján, jó megvilágításban, tükör és szonda segítségével végezte. A kapott adatokat a DMF-T indexet használva rögzítették. Az eredmények feldolgozása számítógéppel SPSS 6.0 programcsomaggal történt. Az értékelésénél nem a szokásos DMF-T értékkel számoltunk, hanem az ellátatlan karieszes és annak következményes betegségei miatt eltávolított fogak számával (DM), mely inkább utal a félelem és szorongás miatti elhanyagolásra. Ennek alapján három csoportot állítottunk fel: 1. nem volt karieszes vagy hiányzó fog, 2. csupán egy vagy két karieszes vagy hiányzó fog van, 3. karieszes vagy hiányzó fogak száma kettőnél több. Az iskolai eredmények esetében jeles, jó, közepes és elégséges választ adhattak a tanulók, amiből az adatok feldolgozásánál két csoportot képeztünk. A jeles és jó eredmény képviselte a „jó tanuló” (126 gyermek), míg a közepes és elégséges a „rossz tanuló” csoportot (94 gyermek). Az anya iskolai végzettségénél az általános, közép, főiskolai, egyetemi végzettség közül választhattak. Az első csoportba az általános- és középiskolát végzettek kerültek (145 fő), míg a másik csoportba a főiskolát, egyetemet végzetek (75 fő). Eredmények Összesen 220 kérdőív és hozzá tartozó fogászati státusz került feldolgozásra. Nem találtunk eltérést a kis- és nagyvárosi gyermekek félemének és szorongásának mértéke között. Ugyanezt tapasztaltuk a nem és kor szerinti feldolgozásnál, így továbbiakban egységes populációként kezeltük a tanulókat. A félelem és a szorongás skála értékeit az 1. és 2. ábra mutatja. Mind a félelem, mind a szorongás skála értékei és a DM szám alakulása között szignifikáns összefüggés mutatkozott. Minél félősebb, szorongásra hajlamosabb volt a gyermek, annál több az ellátatlan illetve kihúzott foga, de ez fordítva is igaz. Minél magasabb volt a DM szám, annál nagyobb volt a félelem mértéke. A félelem és az orális státusz alakulásában mind három csoport értékei között szignifikáns különbség volt (P<0,003) (3., 4. ábra). 1. ábra. A félelem skála (DFS) értéke a 12-14 éves korosztályban 2. ábra. A szorongás skála (DAS) értéke a 12-14 éves korosztályban Szoros kapcsolat volt kimutatható a DFS és DAS eredményei között. További feldolgozásra a részletesebb DFS-t használtuk. A félelem kialakulásának okait és a DM szám változását vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a várakozás a fogorvosi rendelő felkeresése előtt illetve az ottani előkészületek váltottak ki leginkább ilyen jellegű érzelmeket a páciensből, szignifikánsan többször, mint az egyéb okok (P<0,006). A félelem szoros korrelációt mutatott a fogorvosi kezelések során tapasztalt élményekkel. A 220 diákból 134 nem, míg 86 számolt be kellemetlen élményről, s elsősorban a fúrást és fogeltávolítást jelölte meg ennek. E két kategóriában szignifikánsan magasabb volt a félelemszintje (P<0,00).