Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 3. sz. 2002. 113-117. ’Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Fogorvostudományi Intézet, Debrecen ** Hajdúböszörményi Városi Fogászat, Hajdúböszörmény ••‘Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézet, Szociál- és Munkapszichológiai Tanszék, Debrecen 12-14 éves gyermekek „fogászati félelmének és szorongásának” hatása a fogazat állapotának alakulására DR. ALBERTH MÁRTA*, DR. GÁL NOÉMI*, DR. NEMES JUDIT*, DR. TÖVISKES MÁRIA**, DR. MÁTH JÁNOS*** A félelemnek és szorongásnak számtalan oka és formája létezik. A fogorvos számára speciális jelentőségű az ún. „fogászati félelem”, mely meghatározza a beavatkozásokkal szemben tanúsított viselkedést. A félelem miatti szájelhanyagolás, a nehezen kezelhetőség hatással van a fogazati állapot alakulására. Idővel túlsúlyba kerülnek a szuvas és exrahált fogak száma a tömöttek rovására. A szerzők vizsgálták, hogy egy átlag 12-14 éves populációban milyen mértékű a fogorvosi beavatkozásokkal szemben tanúsított félelem, és ez hogyan hat a fogazat állapotára. Szignifikáns összefüggés mutatkozott a félelem szintje, valamint az ellátatlan fogak száma között. A jó tanuló gyermekek kevésbé féltek, és alacsonyabb volt a DM-számuk. Az anya műveltségi szintje szintén összefüggést mutatott a gyermekek félelmének mértékével. Kulcsszavak: „fogászati félelem”, „fogászati szorongás”, fogazati státusz alakulása Az érzelmek értékelő, minősítő lelki jelenségek, jelzik a szervezetet érő ingerek pozitív vagy negatív, kedvező vagy káros voltát. Vannak veleszületett és ún. magasabb rendű érzelmek, amelyek a tapasztalás, tanulás során alakulnak ki. A félelem ilyen, tapasztaláson alapuló érzelem, mely előrevetít valamilyen negatív érzést, amely vészhelyzetet jelez az egyén számára. A félelemmel rokon érzelem a szorongás, mely tulajdonképpen tartóssá vált félelemérzés, és a vészhelyzet elmúltával sem szűnik meg. A kiváltó oka nem olyan közvetlen, mint a félem esetében. Fogorvosi szempontból a félelem és szorongás közötti határvonal elmosódik, nem lehet élesen különválasztani a kettőt. így a kezelésekkel szemben tanúsított „fogászati félelemről” beszélhetünk inkább, mely speciális jelentőségű, mert meghatározhatja a páciens viselkedését. Ez megnyilvánulhat többek között a nehezen kezelhetőségben, elhanyagolásban [1, 5], így hatással lehet az egyén fogazati állapotának alakulására. Idővel megszaporodik az ellátatlan, karieszes illetve az emiatt extrakcióra kerülő fogak száma a tömöttek rovására [2, 3, 4, 8]. Nagyon elhanyagolt fogazat láttán felmerülhet a fogorvosban, hogy a háttérben a félelem áll, s nem csupán az egyéb, kariesz kialakulását elősegítő tényezők összetett hatása. Munkánk során választ kerestünk arra, hogy a 12- 14 éves átlag populációban milyen mértékben fordul elő a fogorvosi beavatkozásokkal szemben tanúsított félelem. Ez milyen összefüggést mutat a fogazat állapotának alakulásával, s melyek azok a beavatkozások, amelyek kiváltó okként szerepelhetnek. Anyag és módszer A felmérésben 220 tizenkét és tizennégy éves, debreceni és hajdúböszörményi iskolás tanuló vett részt. A megkérdezettek közül 115 lány és 105 fiú volt. A félelem egzakt megítélése nehéz. Mérésére legelterjedtebbek az ún. önértékelő tesztek. írni még nem tudó gyermekek esetében használatos a „Children’s dental fear picture test” (CDFP), melyben a válaszadást képek segítik, míg kisiskolás korban ez már szöveges formában is történhet a „Children’s Fear Survay Schedule Dental Subscale”-el (CFSS-DS) [21, 22], Ez utóbbi felmérés témakörében nem, csak megfogalmazásában tér el az idősebb gyerekeknél és felnőtteknél alkalmazottól. A félelem mérésére a hazai irodalomban már sikerrel alkalmazott és megbízhatónak minősített Kleinknecht-féle fogászati félelem teszt (DFS) és a Corahféle fogászati szorongás teszt (DAS) magyarra fordított változatát alkalmaztuk, kiegészítve egy általunk szerkesztett kérdőívvel, mely a szociális helyzetre, iskolai teljesítményre, a szülő iskolai végzettségére, munkakörére kérdez rá. A Corah-féle szorongási skálát (DAS) és a Fogászati félelem kérdőívet (DFS) a magyar felnőtt populáció felmérésére alkalmazták [18, 19]. A DAS a négy kérdésre öt lehetséges választ tartalmaz, így az elérhető minimális pontszám 4, míg a maximális 20. Szerzőnként 12-15 között változik az a ponthatár, ami már a nagyon félős, speciális ellátást igénylő csoportot jelzi. A DFS-sel elérhető pontok száma 20-100 között van. A félős páciensek esetén a határérték 75,8-88,8. Mun-Érkezett: 2002. január 3. Elfogadva: 2002. március 25.
