Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-06-01 / 3. szám
100 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 3. sz. 2002. I. táblázat Preparációs lehetőségek Kézi eszközök Forgó eszközök Oszcilláló eszközök Lézer Egyéb Vésők Kapák Exkavátorok Zománcbárd Gingivaszél- simító Elektromos megh. Fúrógépek Mikromotorok Pneumatikus megh. Turbina Légmotor ÉVA rendszer Ultrasonicus Sonicus Er:YAG Kémiai-mechanikai caries eltávolítás Forgó eszközök A preparációs technika a lábhajtásos fúrógép (Morrison, 1871) alkalmazása óta jelentős fejlődésen ment keresztül, ami magába foglalja mind a meghajtásban, mind a forgássebességben, mind pedig a csiszolók és fúrók anyagában, formájában és alakjában bekövetkezett változásokat. A hetvenes években közel egy évtizedig tartott, míg a lekerekített preparáló eszközök átvették a szerepet a kifejezett éles szögletekkel rendelkező preparáló eszközöktől. Napjainkban a fogorvosok között általánosan elfogadott és alkalmazott módszer a forgó eszközökkel történő preparálás [18]. Mégis, mi a probléma a forgó eszközökkel? A forgó eszközökkel az occlusalis, lingualis és buccalis felszínek jól elérhetők, ezért hatékonyan és pontosan megmunkálhatok. A problémát a szomszédos fogakkal érintkező approximális felszínek jelentik, ahol bizonyos esetekben a kívánt eredményt forgó eszközzel csupán megközelíteni lehet, ami minőségi engedményt jelent, és később sikertelenségre vezethet. Irodalmi adatok a szomszédos fogak iatrogén sérülését 70-100% között adják meg. A sérülés kiterjedése különböző mértékű lehet, a felszín karcolásától egészen az egyértelmű kontúrváltozásig terjedhet. Lussi [19] 89%-ban talált sérülést a szomszédos fogak approximális felszínén forgó eszközökkel történő preparálás után, Ovist [26] ezt a sérülést 69%-ban észlelte kis kiterjedésű üregek preparálása során. Koronapreparáció során Moopnar és Faulkner [23] 73%-ban talált iatrogén sérülést. Különösen nagy a szomszédos fogak sérülésének rizikója kis kiterjedésű, II. osztályú üreg kompoziciós tömésének előkészítésekor, a lateralis üregszélek ferdére csiszolásakor, valamint a gingivális fal megmunkálásakor. A sérülést követően ezen területeken növekszik a plakk-akkumuláció valószínűsége és a nehéz tisztíthatóság miatt ezen felszíneken kétszer, háromszor gyakrabban alakulnak ki restaurativ beavatkozást igénylő cariesek [20, 26]. A gyors fordulatú forgó eszközökkel a fogorvos néhány perc alatt nagyobb károsodást tud okozni, mint a caries néhány év leforgása alatt. Óvintézkedés lehet matrica felhelyezése a szomszédos fogra, de ez a napi praxisban ritkán használatos. Oszcilláló eszközök Az igény a preparációs technika javítására, párosulva a technika fejlődésével, elvezetett az oszcilláló eszközök kifejlesztéséhez és bevezetéséhez. Ezen eszközök közös jellemzője, hogy a kézi darab forgó mozgását rezgő mozgássá alakítják át, és a feladatnak megfelelően kiképzett munkavéggel annak geometriáját valamilyen abrazív anyag segítségével viszik át a fogra. Az egyes rendszerek különböznek a meghajtásban (mechanikus, ultrasonicus, sonicus), illetve az alkalmazott abrazív anyagban (gyémánt, sziliciumkarbid). EVA-rendszer: A húszas években elsősorban preparációs célokra kifejlesztett rezgőfejek a kézi darabok nem megfelelő tartóssága miatt nem terjedtek el [27], Az első, praxisban is használt eszközöket Axelsson (1971) vezette be, és a „fogak tisztítására és polírozására használta” [1], A fejlesztést követően, jelenleg használt formájukban az 1980-as években kerültek alkalmazásra. Az ÉVA kézi darab mikromotorra illeszthető, 20 000-res percenkénti forgással és vízhűtéssel (50 ml/min) használandó. A kézi darab fejében levő excenter a forgó mozgást fel-le irányuló rezgőmozgássá alakítja át. A végdarabok mozgása, valamint alakja miatt azokat „reszelőknek” is nevezik. A rezgések amplitúdója 0,4 és 1,5 mm között változik. Minél kisebb az amplitúdó, annál kevesebb kellemetlenséget jelent a paciens számára. A végdarabok, azaz „reszelők” közös jellemzője, hogy egyik felszínük gyémántborítású, ez a működő felszín, a másik felszínük pedig sima, ez a támaszkodó felszín. A reszelők különböző formája (Bevelshape, Cavishape, Proxoshape) és a gyémántszemcsék eltérő nagysága (15-125 pm) különböző feladatokra teszi alkalmassá őket. A célzott foganyag elvételhez célzott reszelőhelyzet szükséges, ezért kifejlesztették a 10 fokonkénti egyéni reszelő pozíció-beállítást [10,16]. Alkalmazási terület: üreg- és csonkpreparációnál a szélek finírozása, finom megmunkálása. A flexibilis Cavishape reszelő, aminek distalis vége lapjára hajlított, alkalmas az oldalfalak, valamint II. osztályú üregek approximo-cervikális görbületének, illetve gingivális falának kialakítására. A különböző szélességű reszelők (0,4-1 mm) lehetővé teszik a megfelelő méret kiválasztását. A Bevel-
