Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 3. sz. 2002. 99-104. Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest Fejlődés a fogorvosi preparációs technikában (Irodalmi áttekintés) DR. NEMES JÚLIA, DR. CSILLAG MÁRIA, DR. FAZEKAS ÁRPÁD A klasszikus, Black-elveket követő preparálás nagy mennyiségű egészséges foganyag feláldozásával jár. Ezen túlmenően az irodalom a forgóeszközökkel történő preparálás során a szomszédos fogak és gingiva sérülését 70-100% között adja meg. Napjainkban ugyanakkor elfogadott, hogy az invazív restaurációs eljárásoknak maximálisan fogkímélőnek kell lenniük. Az optimális preparációs technika igénye (kímélő a fogra és a környező szövetekre), párosulva a technika fejlődésével, elvezetett az oszcilláló eszközök és a lézersugár fogászati alkalmazásához, valamint a caries-eltávolítás kémiai-mechanikai módszerének kidolgozásához. Az oszcilláló eszközök közös jellemzője, hogy a kézi darab forgó mozgását rezgő mozgássá alakítják át, és a feladatnak megfelelően kiképzett munkavéggel annak geometriáját abrazív anyag segítségével a foganyagra viszik át. Az egyes rendszerek különböznek a meghajtásban (mechanikus, ultrasonicus, sonicus), illetve az alkalmazott abrazív anyagban (gyémánt, sziliciumkarbid). Ezen oszcilláló eszközök javítják a konvencionális preparálás minőségét, lehetővé teszik az üreg preparálását a forgó eszközökkel mostanáig nem kivitelezhető helyeken, továbbá a formára preparáló speciális toldalékok az approximális területeken lehetővé teszik a profiljuknak megfelelő standardizált „inlay”-k alkalmazását. A fejlődés másik iránya az Er:YAG lézer alkalmazása a zománc és dentin preparálására, ami az irodalmi adatok alapján hatékony és ígéretes. A kémiai-mechanikai módszer (Caridex, Carisolv) a szuvas dentin szelektív eltávolítását végzi a destruálódott kollagénrostok roncsolásán és kézi műszerrel történő eltávolításán keresztül. Kulcsszavak: iatrogén sérülés, forgó-, oszcilláló preparálás, Er:YAG lézer, kémiai-mechanikai caries-eltávolítás A fogak előkészítése a restaurációhoz a fogorvos egyik leggyakoribb tevékenysége. Az irodalom és az oktatás a preparálás formáját - különös tekintettel a preparált és preparálatlan felszínek találkozására - pontos geometriai adatokkal határozza meg. A preparálás formáját, illetve a széli területek kialakítását a választott restauráció, az ehhez felhasznált anyagok, a rendelkezésre álló fogorvosi és laboratóriumi háttér, valamint a páciens szájhigiéniája befolyásolja. A munkához a megfelelő preparációs technikát a fogorvos választja. A preparációs technikának Kimmel [ 18] szerint a következő követelményeknek kell megfelelnie: 1. Az optimális eredmény elérése érdekében a mindenkori problémafelvetésnek megfelelő szakszerű preparációt kell alkalmazni, különös tekintettel a szélek kialakítására. 2. A preparációnak mind a fogra, mind a parodontiumra kímélőnek kell lennie. Ennek előfeltétele a fog és parodontium anatómiai és fiziológiai állapotának pontos ismerete, továbbá az optimális látási viszonyok, valamint a preparálás biztonságát szolgáló megfelelő támaszkodási technika kiválasztása. 3. A munkamódszert racionálisan kell megszervezni, azaz tekintettel kell lenni az ergonómiai és a higiéniai viszonyokra, az eszközök célszerű kiválasztására és azok egymás utáni használatára. A fenti követelményeket többé-kevésbé kielégítő preparációs eljárásokat táblázatban foglaltuk össze (1. táblázat). Kézi eszközök A korszerű, magas fordulatszámú forgó eszközök szükségtelenné teszik a legtöbb kézi eszköz használatát az üreg preparálásához. Közülük csak néhány nélkülözhetetlen továbbra is a minőségi ellátáshoz. Ezen eszközcsoport ma fennmaradó használati területe az approximális üregek gingivális falának kialakítására, zománcszélek ferdére csiszolására, valamint a koronacsonk megmunkálására szűkült [13, 29]. Előnyük, hogy nem okoznak iatrogén károsodást a szomszédos fogakon, hátrányuk viszont, hogy hatékonyságuk alacsony, és a használat következtében az éleik időközönkénti újraélesítésére van szükség. A kézi eszközök nem teszik lehetővé az alappreparáció formájának jelentősebb megváltoztatását, egyes esetekben pedig a segítségükkel kialakított szélek minősége sem megfelelő [12, 13, 29], Érkezett: 2001. július 11. Elfogadva: 2001. december 18.
