Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 2. sz. 2001. 63-68. Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinika, Budapest A nagyfokú mélyharapás és az állcsontívek közötti méretkülönbség protetikai korrekciója (beszámoló egy 31 éve tartó utógondozásról) DR. KAÁN MIKLÓS, DR. KAÁN BORBÁLA, DR. KÁROLYHÁZY KATALIN Sz. S. 39 éves pácienst 1968-ban a Szájsebészeti és Fogászati Klinika Szájbetegosztályáról utalták be klinikánkra. A páciens rágóképtelenségének, arctáji fájdalmának, jelentős testsúlyveszteségének oka az volt, hogy a genuin és a szerzett mélyharapás kombinált formájához az alsó és a felső állcsontok jelentős méretkülönbsége társult. Az alsó állcsont apicalis és koronális bázisa a felső állcsonthoz viszonyítva oly mértékben kisebb volt, hogy miután a kétoldali kis- és nagyőrlőket a 44. kivételével eltávolították, centrális occluzioban az alsó frontfogak a felső palatinális nyálkahártyára haraptak, felsebezve e tájékot. A centrális occluziot tehát a palatinális nyálkahártya és a frontfogak érintkezése tartotta fenn. Az irodalmi adatok szerint ez a rendellenesség már csak sebészi-protetikai eljárással (a mandibula ívének kiszélesítése verticalis osteotomiával, csonttranszplantációval, majd harapásemelő fogpótlás készítésével) gyógyítható. A sebészi beavatkozástól elzárkózó páciensnek a szerzők olyan felső körhidat készítettek, amelyet palatinális irányba terjedő, az alsó frontfogakkal occluzios egységet képező speciális felharaptatóval láttak el, és 12 mm-es harapásemelést végeztek. Az alkalmazott terápiát ismertetve bemutatják, hogy a 31 éve tartó utógondozás során a fogelvesztés miatt változó fogpótlástípusokkal hogyan biztosították továbbra is a centrális occluzio fenntartását, a rágóképességet, a fonetikai és esztétikai funkciót. Kulcsszavak: mélyharapás, Angle 2/2 anomália, palatinális felharaptató, protetikai terápia 1968-ban az akkor 39 éves nőbeteget dr. Sugár László tanár úr, a Szájsebészeti és Fogászati Klinika Szájbeteg osztályának akkori vezetője hozzám küldte beutalóval (1. ábra). A páciens elmondása szerint panaszai akkor kezdődtek, amikor a kétoldali kis- és nagyőrlőit a jobb alsó négyes kivételével eltávolították. A röntgenstatus már akkor az atrófia parodontii közepes stádiumát mutatta. A páciensnek állandó fájdalmat okozott, hogy alsó maradékfogai a palatinális nyálkahártyára haraptak (2. ábra), állkapocsízülete ropogott, arctáji fájdalmai is voltak. Idegorvosi kezelés alatt állt, másfél hónap alatt 8 kg-ot fogyott. A retroinklinációban levő felső frontfogak nagyfokú fedőharapása (3. ábra), a 18 mm-re kiszélesedett interokkluzális térköz, valamint annak alapján, hogy a retrahálódott mandibula apicalis és koronális bázisa a felsőhöz viszonyítva kisebb volt, megállapítottuk, hogy az Angle II/2. osztályba sorolható anomália egy speciális formájáról van szó. Az anomália azért volt speciális, mert a genuin és a szerzett mélyharapás, a süllyedt harapás olyan formájával álltunk szemben, amely az irodalmi adatok szerint már csak sebészeti-protetikai beavatkozással gyógyítható [1, 3, 5], melynek lényege a mentum középvonalában végzett osteotomia, majd a mandibula ívének kiszélesítése és a csonthiány kitöltése csonttranszplantátummal. Ilyen esetekben a megfelelő mértékben egymástól eltávolított törtvégeket a gyógyulásig mandibulo-maxillaris rögzítéssel [2, 4], ortodontiai eljárásokkal (pl. rögzített készülékekkel) vagy U u d \,ll Mi P A Mimi. A INTI AT VEZETŐ TANÁRSEGÉDNEK Ki-rcm T/ 'i T-V cjLt I beteg vizsgálatát és I.tidai»«'. 196 ^ ^1. BUDAPESTI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM Fogpótlástan Klinikája Törzslap °L zajvbés/x'ti ÍClinik SZÜL. ÉV: /1313. FOGLALKOZÁS: ^ LAK AS: \/ /C-'\yC\. "W- fd 3 ! FELVÉTEL: le Qv ({ka. a KATEGÓRIA: 2\ <S a Co y J Ayi. 1. ábra. Az 1968. XI. 20. keltezésű beutaló és a törzslap fejléce, mely a páciens kezelésének kezdetét igazolja. Érkezett: 2000. május 17. Elfogadva: 2000. szeptember 10.
