Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)

2001-04-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 2. sz. 2001.

3. ábra. A felső frontfogak nagyfokú fedőharapása a genuin és a szerzett mélyharapás következménye.

az alsó fogívre kiterjedő ideiglenes rögzített fogpótlással tartják helyben, mellyel mélyharapás esetén harapásemelést is végeznek [5],

Páciensünk a szájsebészeti beavatkozástól elzárkózott.

Miután a szakirodalomban ilyen esetekre vonatkozó, sebészeti beavatkozás nélkül alkalmazható, tehát csak fogpótlás készítésére épülő terápiás eljárást nem találtunk, ezért egyedi megoldást kellett alkalmaznunk.

A páciens körkörös vállal előkészített frontfogaira speciális palatinális felharaptatóval ellátott, egymással összefüggő akrilát koronák készültek, melyekkel fokozatosan - két fázisban - először 6 mm-es, majd végül 12 mm-es harapásemelést végezve, a 18 mm-es interocclusalis térközt 6 mm-re beszűkítettük. Az ideiglenes harapásemelőt - melynek felharaptatója a mandibulát centrális occluzioba vezette és tartotta - a páciens két hónapig viselte (4a., b. ábra), s ezalatt panaszai megszűntek. A preparált csonkokra közben öntött aranysapkák készültek, melyeket a hídvázzal forrasztással egyesítettek. Az ideiglenes harapásemelő viselésével megszokottá vált új centrális occluziot harapási sablonnal rögzítettük. A hídvázat szájba helyezve, a harapási sablon segítségével az új centrális occluzios helyzet4.b. ábra. A palatinalis felharaptatóval ellátott ideiglenes harapásemelő (a), mellyel 12 mm-es harapásemelést végeztünk (b).

ben a szájban direkt mintázással önkötő akrilátból, a hídvázhoz pontosan illeszkedő ún. palatinalis felharaptatót készítettünk (7a., b. ábra), melyet beágyazva, megöntve a hídvázzal forrasztással egyesítettünk (8. ábra). A palatinális felharaptató a mandibulát centrális occluzioba vezette, és biztosan fenntartotta a megváltozott állkapocs-pozíciót. Az aranyból készült - 31 grammos - hídvázat akriláttal (Stellon) lepleztük (7. ábra). Az alsó foghiányt az akkor újszerűnek számító Beke-féle osztott protézissel pótoltuk (8. ábra). A palatinális felharaptató hangképzésre gyakorolt hatását elektroakusztikai hangelemzéssel vizsgáltuk. A páciensről Kay- Elektrik-szonográffal szonogrammokat készítettünk a híd szájba helyezésekor, majd ezt egy hónap múlva megismételtük. Meglepetésünkre a kezdeti hangképzési zavart - melyet a hangképek elmosódottsága is mutatott - egy hónap múlva a páciens már nem észlelte, s elektroakusztikai hangelemzéssel is már csak csekély elváltozást lehetett kimutatni a természetes fogazatúak hangképzéséhez viszonyítva. A páciens arckontúrja kedvezően változott, a rágóképessége helyreállt.

A kezdeti kedvező tapasztalatok ellenére az alkalmazott egyedi terápiával kapcsolatban a következő kérdések merültek fel.

2. ábra. Az alsó frontfogak benyomata a palatinalis nyálkahártyán (a nyilak jelzik)