Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 2. sz. 2001.47-52. Friedrich Schiller Egyetem, Jena, WHO Koilaborációs Központ, Erfurt, Németország A caries epidemiológiájának változásai és iránya Európában* DR. KÜNZEL WALTER A nyugat-európai országokban az utóbbi évtizedekben a fluoridprevenció széleskörű kiterjesztése alapjaiban változtatta meg a fiatal korosztályok caries viszonyait. Ezekben az országokban a fiatalkorúak caries prevalenciája jelentősen csökkent, ami a preventív koncepció lényegét és tevékenységének irányát is befolyásolta, és előtérbe helyezte a veszélyeztetett, erősen kockáztatott, ún. magas caries rizikójú csoportok meghatározásának szükségességét. Ezen rizikó-csoportok - melyek a populáció kis részét jelentik - caries aktivitásának meghatározására folyamatosan dolgoznak ki programokat és módszereket. Ezzel szemben a közép-kelet-európai országok többségében a caries prevalencia a populáció többségében még ma is magas. Ezekben az országokban - melyek közé hazánk is tartozik -, országos caries-preventív programok tervezése és bevezetése elengedhetetlen. Kulcsszavak: caries prevalencia, „caries decline”, caries aktivitás, rizikó csoportok meghatározása A caries keletkezésének multifaktoriális természetéből következik, hogy epidemiológiai előfordulása régiónként különbözik, és dinamikus ingadozásokat mutat. A fejlődő országok többségében a caries prevalencia ma is emelkedőben van [6], ezzel szemben a nyugati világ indusztrializált országaiban, melybe beletartozik az északamerikai kontinens csakúgy, mint Ausztrália, Új-Zéland és Európa, a 70-es évek vége óta folyamatosan csökken [20], A tudományos irodalomban „caries decline” néven meghonosodott folyamatot, mely elsősorban a fiatal populáció caries-intenzitás csökkenésében nyilvánul, bizonyított adatok támasztják alá, csupán példaként említve a skandináv országokban két évtizeddel ezelőtt regisztrált 8,0 DMFT értéket, mely ma már csaknem tizedére csökkent. A magas caries-értékek annak idején hatalmas erőfeszítésre ösztönözték az országokat, drága műszerezettséget és személyzetet igénylő iskolafogászati gondozási-ellátási szisztémák bevezetésével. „Caries decline” (caries prevalencia-csökkenés) 1983 és 1989 között csak nyolc európai országban (skandináv országok, Svájc, Hollandia, Nagy-Britannia és Írország) sikerült a caries prevalencia-csökkenést biztosan kimutatni [20]. A többi európai országban a cariesértékek ebben az időben a mérsékelt és magas szférában: 4,4 és 6,6 DMFT között, vagy e felett mozogtak. Európa egészét tekintve a DMFT átlagértékek 1,6 (Dánia) és 6,9 (Belgium) között voltak. Az epidemiológiai helyzet lényeges változást csak a 90-es években mutatott, amikor Európa országainak kétharmada elérte a WHO által 2000-re kitűzött célt, a 3,0 DMFT átlagértéket. A caries prevalencia térképe (1. ábra) mutatja, hogy a „caries decline” Nyugat-Európáról Közép- Európára is átterjedt, és földrajzilag elakadt a régebbi „kelet-európai országok” politikai határvonalán, a kétezer év előtti római „Limes”-hez hasonlóan. A 90-es évek közepéig csupán három, előzőleg „keleteurópai” ország számolt be a caries decline-ról: NDK: 2,5 DMFT, Csehország: 2,7 DMFT és Szlovénia: 2,6 DMFT [15, 16, 37], A caries prevalencia alakulása Európa keleti és nyugati részein a 90-es évek végén A képzeletbeli „limes”-től nyugatra eső országok caries prevalenciája 2,8 alá esett, és 15 országban már 1,0 és 1,9 DMFT között volt. Az utóbbi években csatlakoztak ezekhez komoly caries-csökkenést mutató más országok is, mint Szlovénia, Ausztria, Németország, Franciaország és Portugália is [1, 10, 21, 33, 37], A határvonal másik, keleti oldalán ezzel szemben a 12 éves gyermekek caries prevalenciája továbbra is magas, sőt, egyes országokban a trend kifejezett emelkedést mutat (1. ábra). Az egykori Szovjetunió földrajzi dimenzióit tekintve, nem meglepő, hogy a caries-értékek az egyes régiók között erősen különböznek. Oroszország európai részének 3,7 DMFT átlagával szemben a szibériai régiók még magasabb: 4,0 és 4,6 közötti DFMT átlagértékeket mutatnak. Friss adatok hiányában azonban a caries epidemiológiai trendje - a balti államok kivételével - nem határozható meg. Lettországban és Litvániában kiugróan magas - 7,0 - ill. 6,0 DMFT feletti - értékekről számoltak be [2, 4, 19], Észtországban 2,0 a DMFT átlagérték a nyugati fluorid A szerkesztőség felkérésére írt összefoglaló referátum
