Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 1. sz. 2001. 5 tosan ismertetik. Fogorvosaink az új anyagokkal, technikákkal tisztában vannak, bár a financiális problémák miatt mindezek egyelőre csupán szűkebb rétegek számára elérhetőek. A kompoziciós tömőanyagok spektruma az utóbbi 25 évben folyamatosan bővülő tendenciát mutat. A kompozit alapanyagú műgyanták összetételének megfelelően a tömőanyagok számos változata ismeretes, azonban úgy tűnik, hogy sok probléma még megoldásra szorul, így a translucentia és opacitás tökéletesítése, a röntgenopacitás kérdése, a folyékony és ún. „kondenzálható” kompozitok alkalmazása. A fényrekötő anyagoknál a polimerizációs zsugorodás kiküszöbölése, új típusú fényforrások keresése további kutatások tárgyát képezheti. Bár a haladás a kompoziciós tömőanyagok terén óriási, és még további fejlődés várható, a tömések elkészítése a fogorvos technikájától, komplex felkészültségétől függően lehet sikeres most és a jövőben egyaránt [3], A kompoziciós tömőanyagok hazánkban is régóta ismertek, a referátumban alkalmazott osztályozásukat tanítjuk, az anyagok nagy része, ha kevés késéssel is, de beszerezhető. Fogorvosaink töméskészítéstechnikáján bizonyára lehet még javítani, de azt az idővel remélhető szélesebb körű alkalmazás elő fogja segíteni. Endodontia a 21. században. Az előző évtizedekben az idős korban megtartott fogak számával párhuzamosan növekedett az endodontiai kezelések iránti igény, és ez rohamos fejlődést eredményezett az új anyagok, technikák és műszerek terén. A nikkel-titanium forgó műszerek: gyökércsatorna-tágítók megkönnyítették a gyökércsatorna feltárását a „crown-down" technika alkalmazásával, mely (szemben a „step-back” módszerrel) a preparációt a fog koronái hamadában kezdi, és onnan halad az apicalis rész felé. Ezzel növelték az átöblítő szerek hatékonyságát is. A gyökértömő anyagok és módszerek sokfélesége, beleértve a nagy népszerűségnek örvendő - különböző gépi műszerek segítségével is alkalmazható - thermoplasztikus gyökértömést, egyre jobb eredményeket hozott. Ennek ellenére még mindig nem rendelkezünk olyan módszerrel/anyaggal, mely teljesen falálló zárást biztosítana. Az operációs mikroszkóp/endoszkóp, mely száloptikás szondával láthatóvá teszi a gyökércsatornákat, fontos eszköz az endodontiai kezelések során. A digitalis röntgen bevezetése a paciensek kisebb sugárterhelésével lehetővé tette a fogorvosi szék melletti ellenőrzést. A gyökércsatorna hosszának pontosabb meghatározását elősegíti az ún. harmadik generációs apex-lokátorok használata. Ultrahangos készülékekkel a gyökércsatorna csúcsi része sebészi és nem sebészi kezeléshez a megfelelő módon preparálható. A gyökércsúcs lezárására újabban forgalomba hozott ásványi trioxid-aggregátum („mineral trioxide aggregate”) szürkés, hidrofil részecskékből álló tömőanyag, mely nedvesség hatására köt meg, és retrograd tömés esetén az amalgámnál erősebb, átjárhatatlan barriert alkot. A kétségtelenül jelentős haladás ellenére a referátum szerint számos kérdés vár további kidolgozásra a 21. században, mint például: a pulpaszövet in toto eltávolítása a gyökércsatorna sterilizációjával együtt, az ideális endodontiai tágító megteremtése, a guttapercha helyettesítése biológiai polimer anyaggal és a fogkorona repedéseinek, töréseinek megelőzése „bioinduktív” anyagokkal [4], Az endodontia a legtöbb nyugati, így az angolszász, skandináv stb. országokban külön specialitás. Az endodontus szakorvosoknak lehetőségük volt és van a disciplina problémáinak, az új műszereknek, anyagoknak, eljárásoknak részletes kidolgozására. Flazánkban külön szakképesítés még nincs, de az endodontiával behatóan foglalkozó egyetemi klinikákon és praxisokban a referátumban leírt eljárások nagy részét általában - és sikerrel - alkalmazzák. Irányzatok a sebészeti és nem sebészeti parodontális beavatkozások terén. A parodontium megbetegedései az USA és Dél-Amerika lakosságának nagy részét érintik. A parodontitis rizikófaktorai szisztémásak és helyiek (II. táblázat), melyek meghatározásával és kiküszöbölésével csökkenthető az általános betegségek rizikója. Az újabb adatok szerint szoros összefüggés van a fertőzött parodontális tasakok és egyes általános betegségek (szív-érrendszeri megbetegedések, koraszülések gyakorisága stb.) között. E fel-II. táblázat A parodontitis rizikófaktorai • Életkor előrehaladása • Csökkent szervezeti védekezőképesség • Diabetes • Öröklés • Parodontitis-anamnézis • Férfi nem • Rossz szájhigiéne • Nem megfelelő széli záródású koronák és tömések • Baktériumok jelenléte: Actinobacillus actinomycetemcomitans Bacteroides forsythus Porphyromonas gingivalis Treponema denticola • Rassz, etnikum • Stressz • Szisztémás betegségek • Dohányzás ismerések a parodontális kezelések medicinális-konzervatív szemléletét helyezték előtérbe, a régebben sokkal gyakoribb műtéti beavatkozások helyett és mellett. Az ultrahangos és szonikus parodontitis-kezelések fontos kiegészítője a helyileg alkalmazott antimikrobiális terápia, ennek egyik formája a tasakba helyezhető, hosszabb időn át egyenletes antibiotikum felszabadu
