Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 4. sz. 2001. 147 gyermekek kezelésében. A megfigyelt hatás paradox, hiszen stimuláns az aktivitást normál körülmények között fokozó gyógyszer bizonyult a hiperaktív gyermekeknél nyugtató hatásúnak. Az elsődlegesen választandó szerek tehát a központi idegrendszeri stimulánsok (különösen a dexamfetamin és a metilfenidát). Ezek a szerek jelenleg Magyarországon nincsenek kereskedelmi forgalomban, a metilfenidát-tartalmú Centedrin tablettát a gyakori viszszaélések miatt néhány éve vonták ki. Napjainkban a kezelésre szoruló páciensek számára, kizárólag illetékes szakorvosi javaslat alapján, egyéni engedéllyel hozhatják be az országba az azonos hatóanyagú Ritalin tablettát. A Ritalin (5 mg) adagolása egyéni, általában 2- 4 óránként egy tabletta. A gyógyszeres kezelés csak nagyon indokolt esetben, minden konzervatív beavatkozás hatástalansága esetén ajánlott, akkor is csak pszichiáter szakorvos indikálhatja a gyógyszerszedést. (Még így is szakmai viták középpontjában áll a pszichostimulánsok alkalmazása a kórkép kezelése során.) Egyes esetekben antidepresszánsok (pl. dezipramin, fluoxetin), MAO inhibitorok és a-adrenerg antagonisták is jól használhatóak [10]. Egyéb kezelési módszerek még (a gyógyszeres terápiát kiegészítve) a viselkedésterápia egyénileg és csoportosan, speciális iskolai foglalkozások, családterápia valamint az eliminációs diéta (reaktív élelmiszerek, mesterséges adalékanyagok elhagyása, valamint aminosavak, esszenciális zsírsavak, vitaminok és ásványi anyagok pótlása). Biztató eredményekről számolnak be a hipnózissal és relaxációs terápiával foglalkozó terapeuták is [7, 19]. Prognózis Bár az ADHD-szindróma nem előzmények nélkül jelenik meg, és csak ritkán tűnik el az évek múltával nyomtalanul, típusos tüneteit fiúknál kisiskolás, lányoknál óvodáskorban mutatja. A hiperaktivitás felnőttkori következményeit számos vizsgálatban tanulmányozták, és arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermekkori hiperaktivitás és a felnőttkori antiszociális személyiségzavar között statisztikailag szignifikáns az összefüggés. A hiperaktív gyermekek rokonságában nagy számban találtak ilyen felnőtteket. Feltételezhető, hogy a gyermekkori hiperaktivitás a felnőttkori diszinhibíciós kórképek előfutára. A hiperaktív gyerekek késő adoleszcens korban és fiatal felnőttként nagy számban mutatnak szociális viselkedészavarokat és kerülnek összeütközésbe a törvénnyel [12, 20], Esetismertetés CS. D. 8 éves fiúgyermek 11 fogának elveszése miatt érkezett klinikánkra. Az iskolában, játék közben kiütött foga a kanálisba került, ahol sikerült megtalálni. Ekkor késedelem nélkül, a fogat nedves zsebkendőbe téve jelentkeztek ellátásra. A baleset és rendelőbe érkezés között kb. két óra telt el. A száj megtekintését követően röntgenfelvételeket készítettünk, de sem ezeken, sem fizikális vizsgálattal, az 11 fog avulzióján kívül, egyéb sérülés nem volt észlelhető. A gyermek öntudatát nem veszítette el, szédülést, hányinger nem tapasztalt. 1. A gyermek a sérülést követően 2. A jelentkezés időpontjában készített röntgenfelvétel
