Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-06-01 / 3. szám
104 FOGORVOSI SZEMLE 94. évf. 3. sz. 2001. szer, mely térítésmentes ellátást garantált a társadalom szinte teljes egésze számára, a fogászat területén is hatalmas igényeket támasztott a képzőhelyek felé. Az addigi évi 8-10 fő szakorvos hallgatóval szemben tömeges igény jelentkezett a fogorvosok iránt is. Ezt a régi képzési rendszerrel biztosítani nem lehetett, különösen azért sem, mert nem volt jelentkező a szakorvosképzésre. (1947: 3 fő, 1948: 6 fő, 1949: 8 fő, 1950: 10 fő, 1951: senki [3].) A 841/46/1952. 11/1 Eü. M. és a 841/46-2/1952. Eü. M. számú rendeletek tartalmazták a fogorvosképzés reformjai és az új tanrendet [4], Az addigi postgraduális szakképzés ötéves egyetemi képzéssé alakult át. Az első kísérleti év tanrendjében az odontotechnikai propedeutika a II. évfolyamba került. A kis létszámú hallgatóság oktatása még a Stomatológiai Klinika fogtechnikai laboratóriumában folyt. A következő években azonban a hallgatók létszámát folyamatosan emelték, ami a képzésben állandó helyszűkét és zsúfoltságot jelentett. Szerencsére az odontotechnika oktatására az I. számú Kórbonctani Intézet épületében, a valamikori Anatómiai és Műtéttani Intézet helyén lehetőség nyílt egy tanlaboratórium létesítésére 1952-től [7], A kezdetben 30 munkahellyel és szegényes berendezéssel (lábhajtásos fúrógépek) felszerelt laboratórium az idők folyamán kibővült (1960-ban újabb 40 munkahellyel), és felszerelése is fokozatosan korszerűsödött (fantomok, elektromos technikai függőmotorok). Itt a hallgatók gyakorlati kiképzésük alkalmával mindazokat a technikai ismereteket megszerezhették, melyre a szakma művelése kapcsán szükségük lehet. A gyakorlati oktatást egyrészt orvosok, másrészt a melléjük beosztott oktató fogtechnikusok végezték. A hallgatók először viaszfogak faragásán illetve rézgyűrűk forrasztásán sajátították el a müszerismeretet és a legalapvetőbb technikai fogásokat. Ezt követően mind rögzített, mind pedig kivehető fogpótlásokat készítettek a fantomokra illetve az általuk készített mintákra [8]. A laboratóriumi tevékenység alapjait előadások hallgatásával teremtették meg. Az odontotechnikai propedeutika mellett egy féléves előadássorozat szólt a fém- és anyagtan tárgykörből is. A kezdeti 120 órás kiképzési idő 1953-tól 370 órára nőtt. Az évközi odontotechnikai oktatás tökéletesítésére bevezették a négyhetes nyári szakmai gyakorlatot is, melyet különböző állami fogtechnikai laboratóriumokban kellett teljesíteni [5], Az oktató laboratórium megteremtése és felszerelése Földvári Imre nevéhez fűződik. Munkájában hasznos segítőtársa, majd 1968-tól utóda Huszár György volt. Az előadások mellett a hallgatók felkészülését segítették a háború után újrainduló, államilag támogatott (tan)könyvkiadás keretében megjelent szakkönyvek. Ezek sorban a következők voltak: 1950: Molnár László-Schranz Dénes-Huszár György: Fogpótlástan 1951: Földvári Imre: Odontotechnika 1959: Földvári Imre-Huszár György: A fogpótlástan technológiája oktatási idő (óra) 700 600 .... terv... 500 670 400 300 200 100 ...380.... .380. ...190.... .370... .210.. .120. .120. ..300.. ..260.. ....tény.... 1890 1900 1909 1924 1936 1952 1953 1964 1967 1996 2000 1. ábra. Az odontotechnika oktatási idejének változása 1890-2000-ig a budapesti egyetemen
