Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)

2001-06-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 3. sz. 2001.97-100.

Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ, Bakteriológiai Osztály1 Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Parodontológiai Klinika2

Mikrobiológiai vizsgálatok parodontális eredetű gyulladásos kórképekben

DR. BARNA ZSUZSANNA1, DR. KEGLEVICH TIBOR2, DR. GERA ISTVÁN2

Az íny- és fogágybetegségek népbetegségnek tekinthetők Magyarországon, mivel a felnőtt lakosság több mint 60%-a szenved ínygyulladásban, 15-20%-a pedig destruktív fogágybetegségben. A parodontitist okozó baktériumflóra öszszetételében és az izolálható speciesek számában is különbözik a dentális eredetű gyulladásokétól. Dominálnak a fakultatív és obiigát anaerob baktériumok, pl.: az Actinobacillus actinomycetemcomitans (A. actinomycetemcomitans), Porphyromonas gingivalis (P. gingivalis), Bacteroides forsythus (B. forsythus). Szerzők vizsgálatának kettős célja volt: a parodontitisek egyik speciális formájának, a rapid progrediáló parodontitis (RPP) parodontopatogén flórájának vizsgálata, különös tekintettel az A. actinomycetemcomitans előfordulására, valamint az izolált A. actinomycetemcomitans törzsek antibiotikum érzékenységének meghatározása. Értékelték a magyar fogorvosok által profilaktikus szerként, valamint a különböző gyulladások kezelésében leggyakrabban használt négy antibiotikum: a clindamycin, az amoxicillin/klavulánsav, a metronidazol és a tetracyclin terápiás hatékonyságát. Szerzők 25, parodontális gyulladásban (RPP) szenvedő beteg mintáit dolgozták fel. Meghatározták a parodontopatogén mikrobák arányát, az A. actinomycetemcomitans speciesek százalékos előfordulását. Megvizsgálták az izolált A. actinomycetemcomitans törzsek antibiotikumérzékenységét. Eredményeik szerint a fekete pigmentet termelő parodontopatogén mikrobák (50%), valamint az A. actinomycetemcomitans törzsek előfordulási aránya (30%) megfelel a külföldi irodalmi adatoknak. Az A. actinomycetemcomitans törzsek az amoxiciliin/klavulánsavra és a clindamycinre érzékenyebbek, míg metronidazolra rezisztensebbek a nemzetközi átlagnál.

Kulcsszavak: parodontitis, anaerob flóra, A. actinomycetemcomitans

A dentális és parodontális gyulladások alapvetően opportunista infectiók, mivel a gyulladásért legtöbb esetben a normál szájflórát alkotó baktériumtörzsek tehetők felelőssé. Ilyen értelemben valódi opportunista infectio az ínygyulladás és többségében opportunista infectionak tekintendő a parodontitis is. Mindkettő oka a fogak felszínén megtapadó dentális plakk. A gingivitis és parodontitis Magyarországon népbetegségnek tekinthető. A felnőtt lakosság több mint 80% szenved gingitivisben és 15-20%-nak van súlyos, destruktiv parodontitise [5], Súlyos, destruktiv parodontitis azonban nem fejlődik ki minden elhanyagolt higiénéjű szájban. Nagyszámú helyi és általános rizikótényező egyidejű jelenlétére van szükség ahhoz, hogy a supragingivális bakteriális kolonializáció végül súlyos parodontális tapadásveszteséget okozzon [4], Ilyen lokális rizikótényezőként lehet megemlíteni a dentális plakk jelenlétét, a rossz minőségű töméseket, a fogpótlásokat és a dohányzást. Általános rizikótényezők között szerepel a diabetes, vérképzőrendszeri betegségek, veleszületett és szerzett immunhiányos állapotok és bizonyos örökletes faktorok. A destructiv parodontitist okozó kevert bakteriális flóra különbözik a dentális gyulladásokért felelős baktériumflórától. A destructiv parodontitisben dominálnak az obligat és fakultativ anaerob törzsek. Ezek legnagyobb hányada kis mennyiségben előfordul egészséges egyén szájában is. Parodontitisben azonban arányuk túlsúlyra jut. Súlyos, destruktív parodontitisben azonban kimutathatók olyan baktériumtörzsek is, amelyek egészséges egyén szájában egyáltalán nem, vagy csak igen ritkán és nagyon kis mennyiségben mutathatók ki. Ezeket, a feltételezhetően exogen fertőzés útján a parodontális sulcusba kerülő baktériumokat a parodontális irodalom „Periodontopatogen” mikroorganizmusoknak nevezi. Ma még vitatott, hogy ezek a patogén törzsek milyen módon és milyen helyi és általános környezetei tényezők hatására képesek megtelepedni a gingivalis sulcusban. Ma egyértelműen exogen „periodontopatogen” baktériumtörzsnek tekintjük az Actinobacillus actinomycetemcomitans (A. a.), Porphyromonas gingivalis (P. gingivalis), Prevotella intermedia (P. intermedia) és a Bacterioides forsythus (B. forsythus ) törzseket [1], Ezek a Gram-negatív baktériumok endotoxin, exotoxin és különböző proteolitikus enzimek termelése révén okoznak gyulladásos reakciót az ínyben és vezetnek parodontális szövetkárosodáshoz.

A hazai fogászati irodalomban már jelent meg a dentális eredetű stomatológiai gyulladások mikrobiológiai hátterét vizsgáló közlemény [3], A hazai parodontológiai mikorbiológiai irodalom azonban még nagyon hiányos.

Érkezett: 2000. június 10. Elfogadva: 2001. március 22.