Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2000-02-01 / 2. szám

Fogorvosi Szemle 93. 45-52. 2000.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika* (igazgató: dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest Transzplantációs és Sebészeti Klinika**

(igazgató: dr. Perner Ferenc egyetemi tanár), Budapest Parodontológiai Klinika***

(igazgató: dr. Gera István egyetemi tanár), Budapest

A ß-tricalcium-foszfät (CERASORB) jelentősége a preprotetikai sebészetben

DR. SZŰCS ATTILA*, DR. SUBA ZSUZSANNA*,

DR. MARTONFFY KATALIN*, DR. HRABÁK KÁROLY**, DR. GYULAI- GAÁL SZABOLCS*, DR. DÓRI FERENC*** és DR. SZABÓ GYÖRGY

A preprotetikai sebészet az utóbbi években új diszciplínává vált [5]. Művelői egyaránt tartozhatnak a szájsebészet, maxillofaciális sebészet vagy a parodontális sebészet szakemberei közé. A csontpótlásra, csontfelépítésre mindig is szükség volt, de csak az utóbbi években nyílt arra lehetőség, hogy meg tudjunk oldani olyan feladatokat is, melyekről régebben csak álmodoztunk (atrophiás fogatlan állcsont helyén új csont saját fogakkal; visszanyert teljes értékű rágóképesség; visszanyert arckontúrok stb.).

A saját vagy más emberből származó csont, az állati vagy szintetikus csontpótló anyagok széles körű alkalmazása új kihívásokat jelentett, de az új problémák nemcsak sikereket, hanem buktatókat is rejtenek magukban.

Intézetünkben már évek óta rutinszerűen alkalmazunk csontpótló anyagokat (HTR-Bioplant, Algipore, Bio-Oss, Bio-Coral stb.). Eredményeinket több közleményben közreadtuk [7-10],

A csontpótlás ún. „gold standard”-ja a saját csont. Az irodalmi adatok [2, 3] szerint az a jó csontpótló anyag, amely behatárolható időn belül (1-2 év) úgy átalakul, hogy a befogadó rész csontállományától alig, vagy nem lehet megkülönböztetni. Persze a csontpótlás alapvető célja, hogy jó, teherbíró, funkcionálisan megfelelő csontállomány jöjjön létre. Ez akkor is létrejön, ha a beültetett csontpótló anyag nem, vagy csak részlegesen szívódik fel, és az újonnan képződött csontgerendák körülveszik, behálózzák a megmaradt részecskéket (1-2. ábra). Ilyenkor azonban a csontszerkezet sosem lesz olyan rugalmas, mintha az eredeti csontállományhoz hasonló alakulna vissza.

Érkezett: 1999. szeptember 30. Elfogadva: 1999. november 4.

45