Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
lyadék mennyiségének standardizálását úgy értük el, hogy megkerestük azt az időt, mely alatt a fonal maximálisan telítődik a tágítófolyadékkal. Vizsgálataink során használt #00-ás horgolt fonal vastagsága, nem rojtozódó, formatartó, valamint folyadékmegkötő képessége miatt jól használható a fiziológiásán 0,7-1,5 mm mélységű ínybarázda feltárására [2]. Minthogy a horgolt fonal levegőmegkötő képessége elég nagy, folyadékba mártva nedvesedése nehezített. Ennek javítására a levegőzárványokat igyekeztük a fonal „belsejéből” kipréselni úgy, hogy azt a vizsgáló összezárt mutató- és hüvelykujja között áthúzva merítette a folyadékba. A fonal folyadékfelvevő képességét befolyásoló tényezőket vizsgálva úgy látjuk, hogy annak mértéke döntően az áztatás idejétől függ, s azt az áztató anyag kémiai ill. fizikai tulajdonságai csak kis mértékben befolyásolják. Klinikai gyakorlatban a sulcus feltárására használt fonalak tartós tágító folyadékban való tárolásából adódó kényelmetlenségek elkerülésére eredményeink alapján azt ajánljuk, hogy felhasználás előtt a méretre vágott fonalakat - a most vizsgált gyógyszerek esetében egységesen - kb. 10 percre helyezzük el a választott oldatba. Ennél rövidebb idő általában nem biztosítja a fonal egyenletes átnedvesedését, a folyadékban való tartós tárolás ugyanakkor alig fokozza azt. A sulcustágításra használt kémiai szerek részben az adstringensek, részben pedig az érszűkítők csoportjába tartoznak. Az adstringensek lokálisán ható szerek, fehérjekicsapók, e tulajdonságuk döntően a felszíni sejteken érvényesül, a mélybe nem penetrálnak. Hatásuk azonban függ a használt szer kémiai tulajdonságaitól, valamint koncentrációjától. Tömény oldatuk a sérült felszíni sejtréteg koagulációja révén vérzéscsillapító. A másik csoportot képező vasoconstrictor anyagok alkalmazásának oka ugyancsak a vérzéscsillapítás. Nagyobb mennyiség esetén a szisztémás keringésbe jutva az erek simaizomzatának lokális összehúzódásán tül a cardiovascularis rendszer távolabbi helyein is kifejthetik hatásukat [4, 11, 12]. Jelen vizsgálatunkban a sulcusba bevitt adrenalin mennyisége a telítési szint és a klinikai kísérletben alkalmazott fonal súlyából becsülhető. E szerint az alkalmazott adrenalin mennyisége fonalanként (hossz: 7 mm; átmérő: #00) kb. 2,24 pgnak adódik. Vizsgálataink alapján nyilvánvaló, hogy a barázdatágító fonal elhelyezésekor azonnal megfigyelhető véráramlás-csökkenésért döntően a fonal szabad ínyszélre gyakorolt mechanikus nyomása felelős. Nincs különbség ugyanis a fiziológiás sóoldattal, ill. egyéb kémiai anyaggal átitatott fonal alkalmazásakor kiváltott szöveti perfúziócsökkenés között. A barázdatágítás ideje alatt azonban a marginális gingiva véráramlás változása a használt barázdatágító anyagtól függ. Fiziológiás sóoldat ill. az adstrigensek esetében lassú, az 5 perces periódus végére a kiindulási véráramlásértéket megközelítő perfúziónövekedés figyelhető meg. Minthogy a keskeny sulcusba helyezett fonal kompressziós hatása e periódusban folyamatosan érvényesül, az emelkedő 294
