Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1. szám

merjék szakterületük legújabb tudományos és gyakorlati eredmé­nyeit. Az 5. kérdés: Országának mely szakmai társasága tagja az Európai Társaságnak? Ezt a kérdést számos ország nem válaszolta meg. Akik igen, azok­nál a fogszabályozást, a gyermekfogászatot, a parodontológiát, a fog­pótlástant, az endodonciát, az implantológiát és a szájsebészetet jelöl­ték meg leggyakrabban olyan nemzeti társaságként, mely tagja az Európai Társaságnak. A 6. kérdés: A hazai fogorvosi szakmában vannak-e újabb, tervezett szakképesítések ? Tizenhat ország válasza, hogy nem terveznek újabb szakképesíté­seket, kilenc országban tervezik újabb szakképesítések megalakítá­sát, és két ország nem adott választ. A 7. kérdés: A fogorvosi szakma az Ön országában támogatná-e a Fogászati Szakképesítések Európai Fórumának létrehozását? Húsz ország válasza, hogy támogatna egy ilyen fórumot, öt ország válasza nem. A többiek nem válaszoltak. A 8. kérdés arra irányult, van-e az adott országban az alapképzés végén, annak részeként szakképzés (ún. vocational training)? Többen nem válaszoltak a kérdésre, a válaszadók közül nyolc or­szágban nincs ilyen jellegű szakképzés, 10-ben van. Ahol van, ott 2-4 évig terjed a képzési idő. Megbeszélés Óriási az érdeklődés a különböző fogászati szakképzések iránt, de megoszlanak a vélemények arról, hogy a fogászat mely ágazatai le­gyenek szakképesítésként elismertek. A kérdést nem lehet kizáróla­gosan megválaszolni, mivel igen nagyok a gazdasági, szakmai, fogá­szati különbségek az európai országokban, s emiatt nem lehetne kö­telező szabályozásokat bevezetni. Minden országnak megvan az a jogosultsága, hogy megválassza az általa legjobbnak vélt utat, de na­gyon fontos, hogy ehhez figyelembe vegyék az európai és a nemzetkö­zi tapasztalatokat. Mivel ma Európa-szerte vannak fogászati szakképesítések, erőfe­szítéseket kellene tenni, hogy összhangba hozzák a különböző létező oktatási programokat annak érdekében, hogy a szakképesítésnek el­fogadott normái legyenek. Ma már sok szájsebész az EU orvosi nor­mái szerint száj-, arc- és állcsontsebészeti osztályokon dolgozik, és az EUMS szakképesítéseihez hasonlóan Európa-szerte azonos normák alapján tesz szakvizsgát. A fogászati szakképesítések elismertetésé­nek hiánya akadályozza az ilyen fejlődést. Különösen fontosak azok az intézkedések, amelyek a különböző ok­tatási programok és a szakorvosok értékelésének összhangba hozását célozzák. Ehhez általánosan elfogadott szempontokat kellene közzé­8

Next

/
Thumbnails
Contents