Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-01 / 4. szám
1. ábra. Fibrotizáló granuloma apicale szöveti képe 2. ábra. Elcytásodás jeleit mutató granuloma apicale szöveti képe 3. ábra. Abscedáló granuloma apicale szöveti képe Megbeszélés Az elmúlt 40 évben megjelent, a periapicalis kórformák szövettani kiértékelésével kapcsolatos irodalom áttekintése azt mutatja, hogy a periapicalis tér gyulladásos kórformáinak vizsgálata során ellentmondásos eredmények láttak napvilágot [1, 2, 6, 7, 10, 13, 14, 15]. A radicularis cysták prevalenciája 6-54% között, míg a granuloma apicale előfordulása 34-94% között ingadozott. Az ellenmondásos adatokat az magyarázza, hogy számos tényező vezethet helytelen szövettani diagnózishoz, valamint hogy a vizsgálatok mindegyikét eltérő öszszetételű populációban végezték [2, 9, 10], A helyes szövettani diagnózis megfelelő mintavételi technikát, feldolgozást, egységes hisztológiai kritériumokat feltételez. A szövettani értékelést nehezíti, hogy különböző cystadefiníciók léteznek, és hogy a granuloma apicalék jelentős része a helyi gyulladásos szöveti reakció következtében proliferálódó epitheliumot tartalmaz [2, 3, 9, 11], Nair a granuloma apicalék 45%-át [8], míg Lageland az összes periapicalis gyulladásos szövet 80%-át találta epithelializáltnak [2], Az epithelializált laesiók előfordulásának növekedését várhatjuk, ha a vizsgált anyagban magasabb a túltömött gyökércsatornák előfordulása [2, 13]. A szövettani feldolgozás során a proliferáló epitheliumot érintő szakadás miatt a granuloma apicalét hamisan radicularis cys-111
