Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1999-04-01 / 4. szám

3. ábra. Tökéletes szájhigiénéjű dohányos és nem dohányos alveoláris csontállományát összehasonlítva, minden korcsoportban a dohányosok jelentősebb alveoláris csontveszteséget mutattak, mint a nem dohányos kortársaik (Bergstrom, J, Eliasson, S. : Cigarette smoking and alveolar bone height in subjects with high standard of oral hygiene. J. Clin. Periodontol. 14, 466, 1987. cikke nyomán)

A nagy keresztmetszeti epidemiológiai vizsgálatok tehát azt igazolták, hogy adott korú dohányos csoport körében gyakrabban és súlyosabb destruktív parodontitis fordul elő, több fog körül található mély parodontalis tasak, jelentősebb a fogkóképzódés mértéke, míg az ínygyulladás vagy mérsékeltebb vagy megegyezik a kontrollcsoport átlagával [18].

A követéses vizsgálatok még szorosabb összefüggést találtak a parodontium állapota és a dohányzás között, mint a keresztmetszeti epidemiológiai vizsgálatok. Egy 10 évet felölelő követéses vizsgálat rámutatott arra, hogy a dohányos populációban szignifikánsan nagyobb mértékű átlagos tapadásveszteség fordult elő, mint a nem dohányos kontrollcsoportban [4, 19, 20]. Amíg az iparilag fejlett országok nem dohányos lakossága körében a fogágybetegség súlyossága az utóbbi évtizedben csökkentő tendenciát mutatott, a dohányos populációban ez a tendencia ellenkező előjelű volt. Ma a súlyos, destruktív parodontitisben szenvedők döntő hányadát a dohányosok körében kell keresnünk [4, 12] (II. táblázat) Követéses vizsgálatok azt is igazolták, hogy azok az egyének, akik időben abbahagyták a dohányzást, lényegesen lassúbb mértékű fogágypusztulást mutattak 10 év távlatában, mint a dohányos csoport [22, 27] (4. ábra). A jelenleg dohányzó és a dohányzásról korábban már leszokott, parodontitisben szenvedő betegek csoportjait összehasonlítva, a jelenleg is dohányzó csoport

102