Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1998-04-01 / 4. szám

Fogorvosi Szemle 91. 99-105. 1998.

Debreceni Orvostudományi Egyetem, Stomatológiai Klinika (igazgató: dr. Keszthelyi Gusztáv egyetemi tanár), Debrecen

Kombinált elhorgonyzású (adhéziós kar, inlay, onlay, overlay, korona) rögzített fogpótlások alkalmazása és túlélésének vizsgálata

DR. HEGEDŰS CSABA, DR. KALAS ATTILA és DR. TAR ILDIKÓ

Kombinált elhorgonyzású rögzített fogpótlásnak azt a fogművet nevezzük, amely adhéziós kar, inlay, onlay, overlay vagy korona segítségével rögzül a pilléreken, legalább két különböző elhorgonyzástípus felhasználásával. A kombinált elhorgonyzású rögzített fogpótlások esetében kevesebb a foganyagveszteség preparáláskor, bizonyos esetekben kedvezőbb az esztétikai hatásuk (pl.: alsó frontfog pótlásánál), és egyes szabad végű hidak esetében (pl.: az első kisőrlő pótlásánál, a szemfogon történő megtámasztás) statikai előnyöket nyújtanak. Hátránya ezen fogpótlásoknak, hogy egyes helyeken (pl.: alsó molarisoknál) a féminlay vagy az adhéziós kar látható. Nehézséget jelent még a speciális preparálás és a ragasztás, valamint az, hogy rendkívül pontos technikai munkát igényel.

A kombinált elhorgonyzás alkalmazását a polimerek (kompozíciós cementek), a kerámia, a fém, illetőleg a fogfelszín egymáshoz való kötődésének egyre jobb eredményei, részint pedig az adhéziós karoknak mint elhorgonyzó eszköznek a megjelenése segítette.

Adhéziós fogpótlások történetében Ibsen [6] egy olyan esetről számolt be, amikor egy parodontitises fogat extrahált, majd a definitiv gyökértömést, a gyökér teljes rezekcióját és savazását követően a szomszédos foghoz kompozittal rögzítette. Stolpa [20] akrilátfognak a szomszédos foghoz rögzítését írja le, annak savazása után polimer segítségével. Ezen kevésbé költséges és gyorsan elkészíthető pótlások mellett Rochette [16] olyan perforált hidat javasolt, melyben a lyukak átmérője a lingualis oldalon nagyobb, így a furatokon átfolyt, és a polimerizáció után megszilárduló gyantaszegecsek biztosíthatják a retenciót. Livaditis [9] 1980-ban írja le a zománcban történő preparálással, és az ezt fedő hídkarok elektrolitikus maratásával elkészített hidat, mely hídtípus Maryland-híd néven vált ismertté. Hazai szerzők is beszámoltak ezen elhorgonyzási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalataikról [22, 23]. A DOTE Stomatológiai klinikáján a 80-as évek közepétől készítünk ún. zománchoz ragasztott hidakat.

Érkezett: 1997. október 1. Elfogadva: 1997. december 12.

99