Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
Jelen munkánk célja az 1989 és 1997 januárja között készített kombinált elhorgonyzású rögzített fogpótlások alkalmazhatóságának bemutatása és összehasonlítása. Anyag és módszer Munkánkban 85 adhezív elhorgonyzású rögzített fogpótlás túlélését hasonlítottuk össze. A vizsgált pótlások közül 38 csak adhezív kar segítségével, 14 adhezívkar-inlay, 33 adhezívkar-korona elhorgonyzóeszköz kombinációjával volt rögzítve. A kombinált elhorgonyzást a hídkészítés általános indikációinak figyelembevételével azokban az esetekben javasoltuk, amikor a pótlás elhorgonyzását „kevesebb foganyag” eltávolításával is biztosítani lehetett. Kontgraindikált volt a kombinált elhorgonyzás természetesen a hídkészítés általános és relatív kontraindikációinál és egyes pillérfogakon az adott elhorgonyzási módszernek megfelelő ellenjavallatoknál. A pillérfogakat a teljes borítókoronáknál Orton vállal, illetve ahol nem volt lehetőség rá tangenciális módon, az inlay-, onlay-, overlaypreparálást a legtöbb ép foganyag megtartásával végeztük el (az adhezív elhorgonyzás nemcsak az inlay fogfelszínhez, hanem a „fogfelszín inlayhez” történő rögzítését is elősegíti). Az adhéziós karhoz az előkészítést az irodalomban elfogadott módszerek szerint végeztük el (a hiányt határoló approximális felszíneken a behelyezési iránynak megfelelően kialakított vezető barázda, az orális oldalfelszínen a kar helyének előkészítése, a frontfogak orális felszínén cingulumtámasz, a molaris fogakon occlusalis támasz). A teljes borítókoronákat glassionomer (Shofu Inc.), az adhéziós horgonyokat kompozíciós cementtel (Twinlook®, [Heraeus Kulzer GmbH], Panavia-ex®, [Kuraray]) segítségével ragasztottuk fel. A polimereknek fémfelszínhez való kötődéséhez Twinlook cement esetében a fémfelületet Silicoater MD készülék segítségével szilanizáltuk, míg a Panavia-ex ragasztónál 50 pm Al203-mal homokfújtuk (Microetcher, Danville Engeneering). Az eredmények kiértékelése SPSS PC + programm (SPSS Inc. Chicago) segítségével történt. Eredmények A polimerek fémhez, illetve fogfelszínhez való kötődésének egyre jobb eredményei lehetővé tették az ún. adhezív rögzített fogpótlások készítését. Az adhezív karok egyes esetekben jól alkalmazhatók együtt egyéb horgonytípusokkal, mint pl. koronával, inlay-jel. Az 1., 2., ábra a 24 és a 26 fog hiányának pótlását mutatja be. A 23 fogon adhéziós 100
