Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1998-11-01 / 11. szám
betegek nagy részénél mutattak ki mágneses resonantia angiográfiával érkompressiót az ideg gyökerénél [1, 10, 16], Egyéb, a trigeminus neuralgiára jellemző fizikális, klinika, laboratóriumi vagy képalkotó eljárás nincs. Kezelés: A kezdeti kezelés gyógyszeres. Választandó szer a Carbamazepin, mely a betegek 75-80%-ánál hatásosan csökkenti a fájdalmat. A carbamazepin mellett a Baclofen bizonyult hatásos synergetikus gyógyszernek. Phenytoin egyedül adva, a betegek mintegy 20%ánál gyakorol jó hatást, de carbamazepinnel kombinálva, sokkal eredményesebb. Az újabban megjelent anticonvulsiv szerek, mint a gabapentin és a lamotrigine fájdalomcsillapító hatását még nem próbálták ki. A carbamazepinnel kezelt betegek kis százalékánál észlelték a vérképzés zavarát, a betegek haematológiai megfigyelést igényeltek. Betegeknél, és más, a kezelésben résztvevő személyek figyelmét fel kell hívni, hogy esetlegesen súlyos gyógyszerkölcsönhatásokra kell felkészülni, pl. carbamazepin és erythromycin, vagy egyéb macrolid antibiotikumok, valamint cimetidin adásakor. Sebészi beavatkozás javasolt, ha a beteg a gyógyszeres kezelésre nem reagál, vagy mellékhatásai miatt a gyógyszereket nem tudja szedni. Mivel számos betegnél fordul elő a tünetek spontán remissiója, a sebészi beavatkozást csak a gyógyszeres kezelés kimerítése után javasoljuk. A trigeminus neuralgia sebészi kezelése lehet: 1. Perifériás neurectomia 2. Percután radiofrequentiás thermális idegátmetszés 3. A Gasser-dúc kémiai úton történő roncsolása 4. A trigeminus ganglion microcompressziója 5. Intracraniális microvasculáris decompressio. Jelenleg a választandó sebészi eljárás egyértelműen az intracraniális microvasculáris decompressio, és a percután radiofrequentiás gyökátmetszés, mindkettő eredményei hasonlóak [3], A Gesser-dúc kémiai roncsolása és a trigeminus ganglion ballonmicrocompressiója eredményes lehet, de a recidiva megjelenése és aránya sokkal nagyobb. A perifériás neurectomia, az anaesthesia miatt nagyobb morbiditással jár, a beidegzett területen a recidiva valószínűsége is nagyobb, és gyógyszeres kezelés nehezebb. A perifériás neurectomia indikátiója napjainkban, ha egyáltalán van, igen ritka. Glossopharyngeális neuralgia Gyakorisága lényegesen kisebb, mint a trigeminus neuralgiáé. Anamnestikus adatok: A betegek többsége 50 év feletti, nem szerinti különbség nem mutatható ki. A fájdalom jellege a trigeminus neuralgiáéhoz hasonló, éles hasítás, lökésekben jelentkező, lancináló, elektromos ütésre emlékeztető fájdalom, mely rohamokban jelentkezik, és néhány másodperctől néhány percig tart. A rohamok közötti szünetekben a beteg teljesen tünetmentes. A fájdalmakat ásítás, nyelés, a fül megérintése, szél is kiválthatja. A fájdalom gyakran legyön342
