Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-01 / 1. szám

ajak, szájüreg, orrfőüreg, állcsontok, pharynx, parotis, felső nyaki régiók.

A mucositis okának a sejtregeneráció csökkenését tekintik. Általában 20-30 Gy-nél jelentkezik, konvencionális dozírozást figyelembe véve. A dózisérték hatásai azonban individuális eltérést mutatnak, amelyben endogén és exogén faktorok egyaránt szerepet játszhatnak. A mucositis leggyakrabban a lágy szájpadon alakul ki, de a szájfenéken, a nyelvnek és a buccának a fogakkal érintkező felületein és a gingiván is előfordul sárgás színű, körülírt, fibrines lepedékkel fedett fájdalmas elváltozás formájában, amely az esetek egy részében táplálkozási nehézséget is okoz. A fémpótlásoknak megfelelően kifejezettebben és korábban jelentkezik, de ezek eltávolítása nem tűnik szükségesnek. Elektronsugárzásnál viszont a fémkorona lecserélése vagy műanyag lemezzel való fedése javasolt [29]. Súlyosabb formában a felszín ulcerálódik, ilyenkor kísérőjelenségként hőemelkedés, esetleg láz, levertség léphet fel. Nem ritka, hogy a mucositishez gombás fertőzés társul. Gyakran rövidebb-hosszabb időre a kezelést fel kell függeszteni. Saját tapasztalataink szerint fokozottabb szájhigiéné, kamillás öblögetés, fájdalomcsillapítás (Soi. anaesthetica) hatására, legkésőbb 10-14 nap alatt a folyamat magától gyógyul, és a terápia folytatható. Antibiotikum vagy fungicid szer adása csak elvétve szükséges. Az irodalomban közölt, a mucositist csökkentő, vagy kivédő gyógyszerek hatása vitatott.

A xerostomia (szájszárazság, hyposalivatio, dry mouth syndrome) a nyálmirigyekben terápiás célú sugárhatásra is kialakuló működési zavar, amelyet a nyál mennyiségének csökkenése és összetételének megváltozása jellemez. A mirigyvégkamrák rostosán átalakulnak. A savós sejtek érzékenyen reagálnak. A nyálelválasztás jelentős csökkenése főleg a nagy nyálmirigyek esetében hónapokig is fennállhat. Megelőzésképpen egyesek olyan sugárzási technikákat próbálnak alkalmazni, amelyeknél legalább az egyik parotis sugárvédelme teljes mértékben biztosított. Természetesen ez az eljárás csak válogatott esetekben lehetséges.

A szájszárazság következményei sokrétűek. A csökkent szekréció következtében a betegben diszkomfortérzés alakul ki. Rágási, nyelési, emésztési nehézségről, protézisviselés esetén a beszéd akadályoztatásáról, étvágytalanságról, égő, csípős érzésről panaszkodik. Az étel oldódási nehézsége miatt ízérzésromlás alakul ki. A nyelven fissurák jelennek meg, szájnyálkahártya-atrophia, cheilitis alakulhat ki. Az orális fertőzés veszélye megnő. Hosszabb ideig tartó xerostomia esetén a cariesfrekvencia és -intenzitás emelkedik [10]. Ennek ellensúlyozására a lokális fluorkezelés ajánlott [1],

Kezelésében régóta többirányú próbálkozás folyik. A nyálmirigy funkciójának stimulálása áll előtérben. Enyhébb esetekben megkísérelhetjük a savanyú folyadékkal való öblögettetést, bár ez károsítja a fogzománcot. Leghatékonyabb a Pilocarpin alkalmazása, amely a nyálmirigyek fehérjeszekrécióját fokozza. Lassítja, ill. gátolja a hyposali-21