Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
mint endostalis és periostalis felszínei is. A hetvenes évektől kezdődően kimutatták, hogy nincs különbség az alveolaris csontok remodellizációs és a csontváz más csontjainak hasonló folyamatai között. Az alveolus modellizációs oldalán állandó csontappozíció, míg a másik, a remodellizációs oldalon kis, körülhatárolt területeken ciklikus reszorpció és appozíció történik. A témával kapcsolatos régebbi vizsgálatok zöme állatkísérleteken alapul, amelyek során az általános csontpatológiában használt hisztomorfometriás technikákat alkalmazták. A csontújraképződés jelölésére tetracyclint használtak. Az occlusiónak az átépülési folyamatra gyakorolt hatása tanulmányozására eddig még nem született kvantitatív vizsgálat. Az életkor és az átépülési folyamat kapcsolatának tanulmányozása eddig főleg morfológiai leírásokra korlátozódott. A remodellizációs folyamat ismerete, az életkor, a nem, a harapási szokások és a parodontalis állapot befolyásának ismerete, fontos az ortodontus számára, hogy a fogszabályozás biológiai előfeltételeit, a fogak állcsonton belüli stabilitását vagy instabilitását, valamint a funkcionális igénybevétel által kiváltott remodellizációs folyamat mechanizmusának alapjait megértse. A szerző célja egy olyan módszer kidolgozása, mellyel a lamina durában végbemenő csontappozíció fontosabb paraméterei mennyiségileg is mérhetők. E cél elérésének feltétele egy hisztomorfometriai analízishez elengedhetetlen eljárás kidolgozása és a szükséges hisztológiai technika felhasználása. Az eljárást emberi alveolaris csont szekciós preparátumain tesztelték. A munka a következő kérdésekre kíván választ találni:- lehet-e az irányított, remodellizációs folyamatot (célzott analízissel vizsgálva) következtetéseket levonni a fiziológiás fogelmozdulást illetően;- az átépülési folyamatnak van-e nemek szerinti speciális megoszlása;- függnek-e a remodellizációs folyamatok a biológiai kortól;- mennyiben befolyásolja a folyamatokat a parodontalis status;- függnek-e az átépülési folyamatok az occlusiótól. A szerző rövid fejezetben ír az alveolaris csont makro- és mikroszkopikus anatómiájáról, különös tekintettel az alsó praemolarisok területére. Áttekinti a csontátépülés fiziológiáját és a korral kapcsolatos alveolaris változásokat. A következő fejezet az anyagé és a módszeré. 42 emberi alsó állcsontból származó praemolaris és a környező csont képezi a vizsgálati anyagot. Az anyag a göttingeni egyetemi klinika patológia részlegéről származik az 1987-89-es időszakból. A kor megoszlása 17-71 év, nemek megoszlása: 21 nő és 21 férfi. Az anyagot az exitus beállta után maximum 48 órán belül nyerték. Az emberi állcsontokat illetően, napjainkig kevés és csak kvantitatív vizsgálati eredmény létezik. A jelen habilitációs munka éppen ezért a kvantitatív adatnyerést célozta meg. A vizsgálati anyagot minden esetben nem dekalcifikált csontból nyerték. A hisztológiai ábrázoláshoz a Goldnerféle Trichrom festést, az ásványianyag-tartalom röntgenológiai meghatározására pedig mikroradiográfiákat használtak. A különböző aktivitású vizsgálati felszínek morfometriás ábrázolására egy saját komputeres félautomatikus mérési eljárást fejlesztettek ki. Ez nemcsak a mérési adatok interaktív ábrázolására alkalmas, hanem azok adminisztrálására és a mérési eredmények statisztikai feldolgozására is. A szerző megvizsgálja, hogy a lamina durát milyen arányban borítja osteoid szövet, az appozíció mértékét, az „aktív” osteoblastokkal borított osteoid szövet mennyiségét, a csontfelszínnel kontaktusban lévő osteoclastok számát stb. Az „Eredmények” fejezetben a szerző táblázatok, fekete-fehér és színes ábrák, (főleg szövettani metszeteket ábrázoló) képek segítségével tájékoztat az alveolaris csont összfelszíni aktivitásáról, a felszíni aktivitás nemek szerinti értékeiről, az aktivitás lokális változatosságáról, a kor és a parodontalis status függőségéről, valamint az occlusio hatásáról. A megbeszélés fejezete az előbbi lebontásban tárgyalja a vizsgálatok eredményeit. A szerző rövid fejezetben összegzi végkövetkeztetéseit. Az egész vizsgált anyagot illetően, a csontremodellizáció felszíni jegyeinek kimutatott része 10,81%-ban az egész osteoidot, 5,86%-ban az „aktív” osteoidot, és 7,74%-ban a reszorpciót illetően 91
