Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
volt összehasonlítható az irodalomban, az endostealis csontfelszínekre megadott értékekkel. A nemek közötti különbség a reszorptív csontfelszíneknél volt bizonyítható. Az átépülési folyamat lokális megoszlását illetően a csontújraképzódés jegyeinek koronális irányból apicalis irányba való csökkenése volt feltűnő. A fiziológiás irányú fogvándorlásnak megfelelő mesiodistalis eloszlási sémát nem lehetett kimutatni. Kortól függően csökkenő tendenciát figyeltek meg mind az „aktív” osteoblastokkal bíró osteoidok, mind a reszorptív csontfelszíneken lévő osteoclastok számának tekintetében. Mindkét jelenség a csökkent csontképzési kapacitásnak tulajdonítható idősebb egyéneknél. Beteg parodontiumú fogak esetében a gyulladásos és nem gyulladásos folyamatok elkülönítése csak feltételesen volt lehetséges. Az occlusiós terhelés hatása az átépülésre bizonyítható volt. Különösen jellemző a reaktív extrusio hiányzó antagonista esetén, amikor az „aktív” újraképződés volt tapasztalható, különösen a gyökér koronális harmadában. Kifejezett abráziójú fogak esetében viszont az átépülési tendencia csökkenése volt jellemző. A munkát a mellékletek, táblázatok, grafikák fejezete, szakirodalmi lista, köszönetnyilvánítás és a tárgymutató zárja. Dr. Dóri Ferenc Hahn, R. és Löst, C.: Adhesiv befestigte Keramikeinlagefüllungen. Grundlagen, Indikation, Vorgehensweise (Adhéziósán rögzített kerámiabetétek. Alapok, indikációk, készítési mód). Georg Thieme, Stuttgart, 1996. 124 oldal, 145 ábra, 19 táblázat. Ára 98 DM. A tudomány gyors fejlődése nem teszi lehetővé, hogy a fogorvosok valamennyi új módszert megismerjék és begyakorolják. A szerzők törekvése az volt, hogy a mindennapi gyakorlatban jól hasznosítható tanácsokkal segítsék mindazokat, akiknek a kerámia-inlaykkal még nincsenek tapasztalataik, de szeretnék megtanulni és alkalmazni ezt az eljárást. Az elméleti alapokról négy - a módszer megismeréséhez és megértéséhez feltétlenül szükséges terjedelmű - fejezetben írnak. Az első fejezetben a rágófelszín restaurációjához használatos anyagok (az amalgámok, a nemesfém ötvözetek, a polimerkompozitok, az inzertek, a kerámia-inlayket rögzítő kompozitok) tulajdonságairól, alkalmazási területéről és értékeléséről olvashatunk. A második fejezet a hagyományos fogászati porcelánok anyagtanával, tulajdonságaival és feldolgozásuk technikájával foglalkozik. A harmadik és a negyedik fejezet tárgyalja az adhéziósán rögzített porcelán-inlayk indikációját, kontraindikációját és a kavitás alakításának geometriáját, az adhéziós technika alapjait, az anyag specifikus kondicionálást és az indikációs terület szélesítésének lehetőségeit. A gyakorlati részben (az 5., 6., 7., 8., 9. fejezet) részletesen ismertetik a szanálási koncepciót, az anamnézist, a kezelési terv és az inlay készítésének egyes fázisait, különös tekintettel a lenyomatvételre, a laboratóriumi technikára, az adhéziós rögzítésre, a kidolgozásra és a polírozásra. A 10. és a 11. fejezet a lehetséges komplikációkkal és az utógondozással kapcsolatos feladatokat foglalja össze. A 12. fejezet a fejlődés várható irányaként bemutatja a szonoeróziós technikát (inlay készítése előre gyártott kerámiablokkból ultrahangeljárással). A 12. és a 13. fejezetben részletesen bemutatják a kezeléshez használatos műszereket és anyagokat. A könyv igen értékes része a témával kapcsolatos irodalomjegyzék. A szerzők gondos munkájukkal és gyakorlati tapasztalataik önzetlen átadásával megtanítják és bátorítják az olvasót az adhéziósán rögzített kerámiabetétek minél gyakoribb alkalmazására. Dr. Kaán Borbála 92