Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-03-01 / 3. szám

1. a) b) ábra. Progeniás férfi páciens teleröntgen-értékelése a sebészi-orthodontiai kezelés előtt (a) és után (b). Maga a diagnosztika és az eredmény értékelése is lényeges része a kezelésnek, de a páciensről, annak arcáról és főleg a lelki változásokról nem mond

semmit.

Pszichoszomatikán Thure von Uexküll definíciója szerint szomatikus megbetegedés létrejöttét értjük pszichikai causalitással [2]. A fogszabályozásban Balters volt az, aki az anomáliák létrejöttében a pszichének kiemelkedő szerepet tulajdonított. „Egy orthodontiai anomália manifesztálódása nemcsak a rágószerv fiziológiás jegyeinek zavara, de az egész személyiségé. Aggodalom, bizonytalanság, az élet követelményeivel szembeni tehetetlenség, csalódások, vágyak, feszültségek ott kerülnek morphologiai kifejezésre, ahol a környezetünkkel való kapcsolat legősibb kapuja van: az orofacalis régióban” [2].

Ha feltesszük a kérdést, milyen mechanizmusok alapján jöhet létre ily általános összefüggés - feltéve, hogy létezik -, úgy elsősorban a rágó- és mimikái izomzatra kell gondolnunk, melyre stressz, félelem, konfliktushelyzetek vagy lelki feszültség bizonyítottan befolyással vannak [3].

A Balters-féle tézisek bizonyítására Sergl és munkatársai 100 iskolás korú gyermeket vizsgáltak meg, a vizsgálat célja az orthodontiai anomáliák és pszichikai nehézségek egyidejű jelenlétének tisztázása volt [6]. A kísérleti eredmény rámutatott arra, hogy anomáliák és pszichés zavarok közötti egyértelmű korreláció csak bizonyos konstitúciós típusnál volt kimutatható [3, 6].

84