Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-10-01 / 10. szám

Fogorvosi Szemle 90. 287-300.1997.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: dr. Szabó György egyetemi tanár)

A komplex parodontális kezelés egyes lépéseinek hatása a parodontális szövetek regenerációjára*

DR. GERA ISTVÁN és DR. WINDISCH PÉTER

A fogágybetegség mindig kisebb- vagy nagyobb fokú parodontális tapadásveszteséggel jár. Az oki parodontális kezelés legfontosabb célja a tapadásveszteséghez vezető gyulladás megszüntetése és a parodontális szövetek funkcióképességének megtartása [2, 3]. A parodontitis lassabban vagy gyorsabban progrediáló irreverzíbilis parodontális szövetpusztulással jár. A kezelés kilátásai és prognózisa annál jobb, minél hamarabb avatkozunk be, és indikálunk adekvát oki terápiát. A fogágybetegség bármely klinikai formájának oka a dentális plakk, ezért az oki terápia lényege a dentális plakk eltávobtása és távoltartása. A supragingivalis és subgingivalis depurálás, a gyökér simítás, a plakkretenciós tényezők eliminálása, a nehezen megközelíthető subgingivalis gyökérfelszínek műtéti feltárása és kitisztítása mind ugyanazt a célt szolgálja: nevezetesen a plakk minél tökéletesebb eltávolítását. Számos korrekciós beavatkozás, ínyplasztikák, furkációplasztikák, tasakredukciós műtétek, de sokszor még bizonyos fogszabályozó beavatkozások is azt célozzák, hogy a megbetegedett parodontium jobban tisztítható legyen, és ezzel hatékonyabb plakk-kontrollt valósíthassunk meg.

A hatékony oki kezelés lezárultával, a gyulladás megállítása után elvileg az ideális cél az lenne, hogy a parodontális szövetek regenerálódjanak, és visszaálljon a parodontium eredeti integritása és funkciója. A marginális parodontium regenerációs képessége azonban nagyon limitált, és restitutio ad integrum gyógyulás csak ritkán fordul elő [4, 5]. Általában meg kell elégednünk a gyulladás következtében kialakult szövethiány és csontdefektus állandósulásával és azzal, hogy nagyon jó szájhigiénia mellett a gyulladás a csökkent értékű parodontiumban nem tér vissza [11]. Bár még 40-50%-os tapadásveszteség után is funkcióképes marad a parodontium, a parodontológusok nem elégedhetnek meg azzal, hogy a gyulladás lezajlása után csökkent értékű állapot, lényegében rokkantság maradjon vissza (1. ábra). Ezért távlati célul minden parodontológus szeme előtt a szövetek teljes regenerációja lebeg.

* Az előadás a szolnoki Parodontológus Kongresszuson hangzott el, 1996. május 24-én.

Érkezett: 1997. február 28.

Elfogadva: 1997. április 10.

287