Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-06-01 / 6. szám

fogászati kezelésre várakozó és 236 nem stresszhelyzetben levő személy szorongásértékeit hasonlította össze. A betegcsoport szorongásértékei szignifikánsan magasabbak voltak.

Fábián [26, 27] foglalkozik a szorongásos kórképek közül a pánikbetegségben szenvedő betegek fogászati ellátásának nehézségeivel, a hipnóziskezelés terápiás hatékonyságával. A többnyire stresszhelyzetek által provokált, fulladásérzéssel, légszomjjal, tachycardiával, mellkasi fájdalommal, halálfélelemmel járó rosszullétet a fogorvosi beavatkozás, injekció is kiválthatja. Kopp [28] vizsgálatai szerint a pánikbetegek között, nemcsak az egészséges csoporthoz képest, hanem a generalizált szorongásban szenvedő betegekhez mérten is szignifikánsan gyakoribb a vér- és orvosi beavatkozásfóbia. Nehézséget okozhat az egyszerű collapsus, epilepsziás roham és allergiás (anaphylaxiás) reakció elkülönítése, valamint az, hogy a rohamtól való félelem miatt e betegek a kezelést félbehagyják, fogazatukat elhanyagolják.

A fogászati beavatkozástól való erős félelem szorosan összefügg azzal, hogy az egyén a szájállapotát és a fogászati kezeléssel kapcsolatos veszélyeket hogyan értékeli, azaz kognitív minősítésével. A hibás értékelés, eltúlzott félelem az elkerülést eredményezi, az pedig következményként a fogászati problémák sokasodását, súlyosbodását eredményezi, és valószerűen is problematikusabbá teszi a beavatkozást. Tóth [20] vizsgálta a fogászati szorongás és a fogorvoshoz járás gyakoriságának, a fogmosások napi számának, a szájállapot fontosságának és a fogkefevásárlások közötti statisztikai összefüggéseket. Eredményei szerint a fogászati beavatkozásoktól erősen szorongó betegek szignifikánsan ritkábban járnak fogorvoshoz (csak elviselhetetlen fájdalom esetében), ritkábban vásárolnak fogkefét, és szignifikánsan kevesebb fontosságot tulajdonítanak fogaik állapotának, ritkábban mosnak fogat. A fogazat állapotához kapcsolódó érdektelenség, vagy a kezeléshez kapcsolódó negatív emóciók a megfelelő szájhigiénét nem elősegítik, hanem tovább rontják, és ezzel a fogazat állapotának erőteljesebb romlása révén a későbbi kezelés kellemetlenségeinek valószínűségét is fokozzák.

Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a szorongás oldása, a negatív kogníciók feltárása, azok átstrukturálása, módosítása a fogorvosi tevékenységnek, valamint a hatékony prevenciónak fontos részét kellene képeznie. De Jongh és mtsai [15,16] a kognitív terápiát hatékonynak ítélték olyan szorongó betegeknél, akik évek óta nem mentek fogorvoshoz félelmeik miatt. Első lépésben, a kezelés megkezdése előtt kognitív átstrukturálást alkalmaztak, majd fokozatosan vitték bele a betegeket a szorongást kiváltó helyzetekbe.

169