Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1997-06-01 / 6. szám
A beavatkozás fájdalmassága, ill. a fájdalomtól való félelem problémái Fölkészítsük-e a beteget egy fájdalmas beavatkozásra, vagy sem? Ellentmondásosak a teoretikus és kísérletes eredmények, ui. vannak betegek, akik szeretik előre tudni a kezelés részleteit, a fájdalom várható mértékét, és fájdalomérzésüket, aggodalmukat csökkenti ez az előzetes információ. Másoknál az előzetes ismeret növeli a szorongást. Márpedig az erre vonatkozó legtöbb vizsgálati eredmény szerint a fájdalomérzés mértéke erősen függ a betegben kialakult elvárásoktól, szorongása mértékétől [29]. A szorongáscsökkentés módszerei Vizsgálták, hogy milyen módszerek, hogyan csökkenthetnék a fájdalomtól való félelmet. Rouleau, Ladouceur, Dufour [30] filmvetítési módszerekkel próbálták kísérletükben a gyermekek fogászati együttműködését fokozni, Fields és Pinkham [31] a fogászati betegek pozitív együttműködéséről vetített filmet. Az eredmények azt mutatták, hogy a fogászati szorongást, ill. együttműködési készséget nem javítják ezek az előkészítő módszerek. Vizsgálták, hogy milyen információk azok, amelyek a potenciálisan fájdalmas beavatkozástól való szorongást leginkább csökkentik. A lehetőségek: a) a kellemetlen inger tulajdonságairól szóló információ; b) információ a személy várható emocionális reakcióiról; c) információ a kellemetlen inger várható fájdalmasságáról. A vizsgálatok szerint [32] leginkább az érzékelési információ csökkentette a distresszt, és ha említés történt a fájdalomról, akkor a feszültség magas maradt. Ez és sok más tanulmány azt sugallja, hogy a beavatkozás szenzoros vonásairól adott információ az objektív és nem fenyegető inger strukturálásához, kategorizálásához vezet, míg a fájdalom előzetes közlése az anticipált szorongás fokozása révén növeli a fájdalomérzést. Vagyis a legalkalmasabb információ az, amely segíti a beteget abban, hogy pontosan azonosítsa érzeteit. Mindez természetesen csak akkor hatékony, ha a beteg bízik orvosában. Egy brit tanulmányban [33] 73 beteget 3 feltétel között kezelt a fogorvos. Az első csoportban a fogorvos állandó, folyamatos információt adott a betegeknek a beavatkozásokat kísérő érzetekről, beleértve a fájdalmat is. A másodikban a figyelemelterelés módszerét alkalmazták (érdekes filmet nézett kezelés közben), a harmadikban kézfelemeléssel kérhették az orvost arra, hogy szünetet tartson a beavatkozás közben, tehát kontrollálhatták a helyzetet. Mind az orvosok, mind a betegek kezelés után értékelték fájdalomérzésük és szorongásuk mértékét. A negyedik csoportnál a megszokott módon folyt a kezelés. Az eredmény szerint a szorongás jóval kisebb volt a normál csoporthoz képest ott, ahol a kezelést kísérő ingerekről adott az orvos felvilágosítást, és mind ez, mind a hely170
