Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-05-01 / 5. szám

bocytopenia miatt a gyermek gyógyszeres kezelésével próbálkoztunk. Kórképe refractemek bizonyult corticosteroid készítményekre és erythropoetinre. Csupán átmeneti és mérsékelt terápiás effektust tapasztaltunk danazol, illetőleg alacsony dózisú granulocyta-macrophag-colonia stimuláló factor (GM-CSF) kezelést követően. Supportiv terápiaként haemosubstitutiós kezelést (vörösvértest-, illetőleg thrombocytasuspensio), a vasterhelés mértékének csökkentése céljából deferoxamint alkalmaztunk. A vascularis integritás fokozása céljából rendszeresen kap C-vitamint és rutascorbint. A szülők a megajánlott splenectomia elvégzésébe nem egyeztek bele.

Fogászati anamnézisét illetően a szülők elmondása szerint a tejfogak áttörése normális időben és ütemben, zavartalanul zajlott le. A fogváltás kezdete kb. 7 éves korra tehető.

Extraorálisan vizsgálva V. M. testi fejlődésében visszamaradt, közepesen táplált, nanosom alkatú, kornak megfelelő szellemi képességekkel rendelkező, jól kooperáló gyermek. Az arc szimmetrikus, a lágy részeken elváltozás nem látható, egyedül az arcot is érintő szeplósség érdemel figyelmet.

A szájüregi vizsgálat során a szájnyálkahártyák enyhén anaemiásak, a gingiva vérzésre hajlamos. A frontfogak területén chronicus gingivitis észlelhető. A szájhigiéné közepes, a molaris régióban jelentős mennyiségű a lepedék. A Löe-Silness-index értéke 2,3.

Fogászati statusát tekintve a korai vegyes fogazatban carieses tejfogakat (55, 65, 75) és radixokat (54, 74, 84, 85) találunk, a 64 fog hiányzik. Az előtört alsó és felső hatosokon illetve metszőkön a zománcboríték hiányos és rendellenes szerkezetű. Az 16 és 26 fogakon a zománcborítás minimális, csupán a nyaki harmadra korlátozódik, az occlusalis felszínen incipiens caries észlelhető. Az 11, 21 és 22 fogakon a palatinalis zománc félig, az 12 fogon teljesen hiányzik. Incisalisan a fogak pengeélesek, törékenyek. A 36 és 46 fogak occlusalis zománcborítéka hiányzik, a gingivaszélnél sárgásán elszínezódött. A 32, 31, 41 és 42 fogakon a zománc az incisalis éleken késpengeszerűen elvékonyodott (1. ábra).

Az occlusio Angle I. osztályba sorolható, a vertikális túlharapás (overbite) 3 mm, a sagittalis túlharapás (overjet) jelentős, 15 mm. Sem a szülő, sem a gyermek nem számol be bruxizmusról, valamint cumizásról vagy ujjszopásról.

Az elkészített ОРТ, illetve periapicalis felvételek alapján csírahiány vagy szám feletti fog nem diagnosztizálható. A rtg.-felvételek is igazolják a maradó fogak kemény szöveteinek rendellenes szerkezetét. A pulpaűrök extrém módon kiszélesedtek, a zománc és a dentin minimális rétegvastagságú.

A szülők elmondása szerint a családban több generációra visszamenőleg nem fordult elő hasonló fogazati elváltozás. Nem sikerült a zománchypoplasia hátterében sem traumás eredetet, sem gyógyszerártalmat felderíteni. Felmerülhet esetleg a többször ismétlődő lázas állapotok szerepe mint etiológiai tényező, bár ezen időszakok hossza

133