Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-02-01 / 2. szám

repére. A mandibula nyugalmi helyzetében az antagonista fogsorok rágófelszíne között nincs érintkezés. Az „ortodox” gnatológiai álláspont szerint („point centric”) a mandibulának a nyugalmi helyzetéből a mandibulafejeken áthaladó harántirányú (zsanér) tengelye körüli tisztán forgómozgással kell centrális okklúziós helyzetbe jutnia.

Interokkluzális távolság és interokkluzális tér (köz): Az állkapocs nyugalmi helyzetében az antagonista fogsorok nem érintkeznek, hanem közöttük rés (interokkluzális térköz, „free way space”) van. Ennek a fiziológiai jelentősége az, hogy az antagonisták érintkezésének hiányában a gyökérhártyai idegvégződések részéről nem érik ingerek az állkapcsot mozgató neuromuckularis egységet, így ha egyéb inger nem hat az izmokra, akkor azok csak a posturalis reflexek általi alapaktivitáson - pihenő, készenléti helyzetet fenntartva - működnek. Az alsó és a felső állcsont közötti vertikális távolság ilyenkor mintegy 2-4 mm-rel nagyobb a centrális okklúziós helyzetben mérhetőnél. Miután ezt a távolságot a nyugalmi helyzetet fenntartó fiziológiai tényezők határozzák meg, fiziológiai harapási magasság a neve.

Az állkapocs mozgásai: A mandibula a rágókészülék alapvető és járulékos funkciói során mozgásokat végez. Ezek történhetnek okklúziós érintkezésekkel (kontakt mozgások, vagy a magyar nyelvben meghonosodott szóhasználat szerint, szinonimaként artikulációs mozgások), vagy okklúziós érintkezések nélkül (szabad mozgások). Határmozgásokról („border movements”) beszélünk, ha a mozgások az anatómiailag determinált maximális kitérésig történnek (maximális nyitás, maximális protrúzió és maximális laterotrúzió, amelyeknek a másik „végállomása” a centrális okklúzió).

Nyitómozgás (abdukció): Az állkapocsnak ez a mozgása olyan mozgásforma, amelyben a mandibula úgy távolodik el a maxillától, hogy a két állcsont szimmetriasíkja a mozgás során folyamatosan egybeesik. Két alapvető mozgásformából tevődik össze. Kezdeti szakaszában, az alsó és a felső középső metszők éle között mérhető kb. 16-18 milliméteres vertikális távolságig az ízületi fejek mindkét oldalon szimmetrikusan a fossában centrális relációs helyükön vannak és csak forgómozgást (capitulumrotáció, zsanérmozgás) végeznek. Ennek a forgómozgásnak a képzeletbeli tengelye a haránttengely vagy zsanértengely („transverse hinge axis”), ami a kétoldali ízületi fej (képzeletbeli) térbeli középpontján halad át. A nyitásnak ebben a fázisában (iniciális nyitómozgás vagy centrális nyitómozgás) ez a tengely fix, nem változtatja a helyét. A további nyitáshoz, a mozgáshatár eléréséhez, ami az értéknorma szerint a metszőélek között mérve minimálisan mintegy 40 mm-es vertikális távolságot jelent, a forgómozgás csak úgy folytatódhat tovább, hogy a képzeletbeli zsanértengely folyamatosan előre és lefelé mozog, ami a valóságban azt jelenti, hogy az ízületi fejek - mindkét oldalon szimmetrikusan - centrális relációs helyzetükből a tuberculum articulare lejtőjén lefeléelóre csúsznak, transzlációs (sikló) mozgást is végeznek, miközben a

46