Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-02-01 / 2. szám

koncepcióját jelenti. Ez a mind az „ortodox” gnatológiai, mind pedig a funkcionális okklúziós koncepció legfontosabb és racionális elemeit tartalmazó mondhatni kompromisszum, a Stallard és Stuart (1963) által organikus diszklúziónak („organized disclusion”) nevezett okklúziós elv tekinthető terápiás szempontból a természetes fogazatra vagy az azon, illetve a dentálissal ekvivalens módon megtámasztott fogművekre érvényesnek.

Ennek lényege:

1. Az intercuspidatiós pozícióban a tengelyirányban ható okkluzális terhelést csak az oldalsó fogak érintkezései közvetítik az állcsontokra. Az elülső fogak éppen csak érintik antagonistáikat és nem terhelődnek.

2. Protrúzióban a metszőfogak a vertikális és horizontális túlharapás révén metszőfogvezetést valósítanak meg, aminek pályája kellően meredek ahhoz, hogy az oldalsó fogak tájékán diszklúzió jöjjön létre.

3. Laterotrúzióban a munkaoldali érintkező fogak vertikális és horizontális túlharapása megfelelően meredek kell legyen ahhoz, hogy az diszklúziót idézzen elő a balanszoldali fogak között. Az, hogy ilyenkor a munkaoldalon csak a szemfogak vagy a praemolarisok is, vagy pedig az összes oldalsó fogak érintkeznek-e, az az adott fogíwiszonyoktól, korona-gyökérhossz aránytól és fogmobilitási értékektől függ.

Az előzőekben vázoltak kimondva vagy kimondatlanul egy sor olyan fogalmat és terminológiai problémát érintettek, amelyek korszerű és a nemzetközi szakirodalommal összhangban álló értelmezése közleményünk megírásának egyik alapvető késztetője volt. Miután a teljességet egy ilyen viszonylag rövid áttekintésben nem lehet célul kitűzni, közleményünk írásakor törekvésünk az volt, hogy azokat a szakkifejezéseket értelmezzük és pontosítsuk, amelyek a fogorvos napi munkája során rendszeresen felvetődnek, amelyeket a szakmai kommunikációban rendszeresen használ.

Rágókészülék: a tápcsatorna legkezdetibb része, aminek eredendő funkciója a tápláléknak nyelésre való előkészítése; járulékos szerepe van a légzésben, a nyelésben és a beszédben. Ennek a funkcionális egységnek, ami különböző biológiai alkotóelemekből - sejtekből, szövetekből, szervekből - tevődik össze, tágabb értelemben tartozéka az ajaktól a garatig az arckoponyának és a szájnak rágással és a falatnak emésztésre előkészítésével összefüggő minden része. A mindennapi szóhasználatban a rágókészülék kifejezés szűkebb értelemben használatos, és a falatnak mechanikus felaprításában és az állkapocs mozgatásában szereppel bíró funkcionális anatómiai egységet jelöli, aminek részei az állcsontok, a kétoldali állkapocsízületek, a fogak és az állkapocs mozgatását végző neuromuckularis egység.

42