Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-12-01 / 12. szám

Első megközelítésre a negyed- és ötödéves fogorvostan-hallgatók becslési készsége között eltérés lenne várható a gyakorlottabb ötödévesek javára. Ezt a feltételezést azonban jelen vizsgálatunk nem igazolta. A korrekció során szignifikánsan kevesebbet hibáztak ugyan a végzősök a bemérő tű hegyének a f. physiologicum tói való 1, ill. 4 mm-es távolsága esetén, de a többi értékeknél hasonló irányú, ill. nagyságú eltérést nem tapasztaltunk. Megfigyelésünk egyik lehetséges magyarázata a megkérdezettek viszonylag kevés számában keresendő. Sokkal valószínűbbnek látszik azonban, hogy a végzős hallgatók mintegy két szemeszterre terjedő többlettapasztalata a vártnál kevésbé jelentős.

Nagy gyakorlati jelentőséggel bír annak eldöntése, hogy az ún. munkahossz meghatározására készített tűskontroll-felvételeken észlelt tévedés korrigálható-e még egyszerű becsléssel, vagy pedig a korrekció után a tűnek a radiológiai csúcshoz viszonyított új pozícióját újabb röntgenfelvételen szükséges ellenőrizni. A kérdés fontosságát az adja, hogy az újabb röntgenfelvétel a beteg számára ismételt sugárterhelést, a kezelési költség növekedését, az orvos számára pedig többletidőt jelent. Kísérletünkben azt tapasztaltuk, hogy azokban az esetekben, ahol a röntgenképen a tű hegye a f. physiologicumtól 3, ill. 4 mm-re helyezkedett el, a megkérdezettek a munkahosszt az ideálistól mintegy 1,4-1,6 mm-rel rövidebb távolságban adták meg, következésképpen a gyökértömést ennyivel rövidebbre, azaz inkompletten készítették volna el. A becsléssel még jól korrigálható tévedést ezért - kísérleti körülményeink között — 2 mm-ben állapítjuk meg, hiszen ilyen eltérésnél a korrigált érték átlagosan 0,15 mm-re közelítette meg az idálist (4. ábra). Walton és Torabinejad [6] az újabb röntgennel nem ellenőrzött, becsléssel korrigálható értéket 3 mm-ben adják meg. Könyvük azonban - mint írják - nem vagy nem csupán fogorvostan-hallgatóknak készült. Rövidebb távolságot - 1 millimétert - tartanak elfogadhatónak azok a preklinikai egyetemi tankönyvek, melyek fogorvostan-hallgatóknak íródtak [1, 2]. Minthogy azonban a f. physiologicum helye a radiológiai csúcshoz viszonyítva egyénenként amúgy is változó (0,5-2 mm), s 1 mmben való megadása nagyszámú eset átlagából adódik, úgy gondoljuk, hogy klinikai gyakorlatunkban a 2 mm-es határérték jól használható.

Érdekes információt nyújt az egységnyi távolságra számított tévedések középértéke. Megfigyelésünk szerint a tű helyzetének a f. physiologicumtól 1-4 mm-rel való távolításával a megkérdezettek korrekciós tévedése abszolút értékben nőtt. Legnagyobb értéket - kb. 1,5 millimétert - 4 mm-nél számoltunk (4. ábra). Ha azonban az 1 mm-re számított tévedési értékek átlagát kalkuláltuk, érdemi eltérést közöttük nem tapasztaltunk. Ez azt mutatja, hogy az egységnyi tévedés mértéke - a várttól eltérően - nem függ a korrigálandó távolság nagyságától.

381