Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)
1996-12-01 / 12. szám
Fogorvosi Szemle 89. 375—383. 1996. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: dr. Fazekas Árpád egyetemi tanár), Budapest A gyökércsatornahossz-meghatározás korrekciója a röntgeneltérés becslésével DR. FAZEKAS ÁRPÁD és DR. ACKERMANN GÁBOR Az endodontiai kezelések során elkészült gyökértömés akkor tekinthető ideálisnak, ha falálló, és csúcsig ér. A gyökértömés falállósága a különböző kondenzálási technikák szakszerű alkalmazásával többékevésbé elérhető. A csúcsig érés kritériuma szerint a gyökértömés apicalis végződésének optimálisan a cement-dentin határ felel meg. Ennek klinikai lokalizációja a gyökércsatornába vezetett műszerrel készített röntgen- (ún. tűskontroll-) felvételek analízise segítségével történik. Minthogy a gyökércsúcsi cement-dentin határ a radiológiai apextól kb. 1,0 mm-re (a beteg életkorától, a gyökércsúcs, ill. a periapicalis terület állapotától függően esetleg 0,5-2,0 mm) koronális irányban található, ezért a gyökércsatornába vezetett mérőműszer helyzetét általában akkor tekintjük kielégítőnek, ha a kontrollfelvételen a műszer hegye és a radiológiai csúcs közötti távolság 1,0 mm-nek felel meg. Ettől a ponttól a koronái tájékozódási pontig mért távolságot munkahossznak szokás nevezni. Abban, hogy a fogorvos a mérőműszert (általában No 15 K-file-t) a tűs felvétel készítésekor, azaz a munkahossz meghatározásakor lehetőleg elsőre közel a megfelelő mélységbe vezesse a csatornába, több tényező is segíthet. Ilyen például a gyökércsatorna átlagos hosszának ismerete, a parallel technikával készült alapröntgen felvételen mért hossz, ill. a tapintás, melynek segítségével a gyökércsatorna apicalis isthmusa gyakran érezhető. A tűskontroll-felvételek azonban azt mutatják, hogy a gyökércsatorna görbülete, hosszának egyedi variációja, ill. a röntgenkép vetülése következtében a fogorvosnak nem mindig sikerül a mérőműszert elsőre pontosan az ideális mélységig bevezetni. Sok esetben a mérőműszer hegye az optimálisnak tekintett 1 mm távolságnál több mmrel is koronálisan helyezkedik el a radiológiai csúcstól. A betegnek és az orvosnak egyaránt érdeke, hogy a kezelés során a lehető legkevesebb röntgenfelvétel készüljön. Elfogadott ezért, hogy az észlelt eltérés korrekciója a vizsgáló fogorvos szemmértéke alapján, becsléssel történjék. Logikusnak látszik annak feltételezése, hogy a Érkezett: 1995. november 6. Elfogadva: 1996. január 10. 375