Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-12-01 / 12. szám

becsléssel végzett korrekció annál bizonytalanabb, minél nagyobb a talált eltérés. Az irodalomban nincs egységes álláspont azonban arra vonatkozóan, hogy mi az a röntgenen észlelt eltérés, amely becsléssel még jól korrigálható. Egyes szerzők ezt a távolságot 1 mm-ben [1, 2], mások 3 mm-ben [6] adják meg. Jelen vizsgálatunk célja annak felmérése volt, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karán tanuló IV. és V. éves hallgatók mennyire képesek pontosan megbecsülni a gyökércsatornába vezetett mérőműszer hegyének a fog radiológiai apexéhez viszonyított valóságos helyzetét röntgenfelvételek alapján [3]. Másképpen fogalmazva tehát azt vizsgáltuk, hogy mennyire képesek megbecsülni a távolságot, mellyel a bemérő tű helyzetét korrigálva, annak hegye a radiológiai csúcstól 1 mm-re koronálisan kerül. Egyebek között arra is választ kívántunk kapni, hogy a két évfolyam hallgatói között van-e különbség a szükséges korrekciós távolság becslésének pontosságában, ill. hogyan függ az a tű helyzetéről.

Anyag és módszer

A felméréshez extrahált bal felső kismetszót használtunk. A bemeneteli nyílás preparálása után a gyökércsatornába No 15 K-file-t vezettünk. Kézben a foramen (f.) physiologicumig - a radiológiai csúcstól 1 mm-re koronálisan - bevezetett tű segítségével meghatároztuk a gyökércsatorna hosszát, azaz a munkahosszt. Ezután a reszelót 1-2-3 majd 4 mm-rel visszahúzva, újabb röntgenfelvételeket készítettünk. A felvételsorozatnál lényeges volt, hogy minden kép ugyanazzal a beállítással készüljön. Ennek eléréséhez a fogat rugalmas lenyomatanyaggal (Silodent, Ferrokémia, Budapest) a filmhez úgy rögzítettük, hogy az egyes felvételek után a film cserélhető legyen. A röntgenfelvételek készítésekor a filmet és a hozzá rögzített fogat a hosszú tubushoz erősíthető filmtartóba helyeztük (1. ábra). A tárgy-film távolság maximális csökkentésével és a hosszú tubusos technika alkalmazásával a felvételeken a fogról, ill. a gyökércsatornába vezetett K- reszelóról a valóságosnak lényegében megfelelő nagyságú képeket kaptunk (2. ábra). Ennek bizonyítására ellenőrző méréseket végeztünk: kérésünkre a kísérletben részt nem vevő személy hasonlította össze a fog, ill. a K-reszeló valóságos hosszát azok röntgenképen mért hosszával.

Az így készült felvételeket IV. és V. éves fogorvostan-hallgatóknak mutattuk meg. Minden hallgató egy képet kapott, s ugyanazt a képet 15-16 hallgató vizsgálta mindkét évfolyamból. A vizsgálat előtt a hallgatóknak elmondtuk, hogy a felvétel parallel technikával készült, ezért a filmen látható fog-, ill. mérómüszerhossz jó közelítéssel a valóságos hossznak felel meg. Kérésünk a következő volt: becsüljék meg azt a távolságot, mellyel a mérőműszert apicalis irányban a csatornába mélyebbre kell tolni ahhoz, hogy annak hegye a radiológiai csúcs-376