Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-07-01 / 7. szám

Az agresszív evés

Az ép fogak úgy nyújtanak védettséget, hogy egyben az archaikus agresszív törekvéseket is szolgálják. Az emlősök ősi agressziólevezetési módja éppen a harapás. Civilizált világunkban az ember nem támadhat és nem védekezhet az ősi primer módon, a fogaival. Az orális agressziót és defenziót kénytelen időlegesen konzerválni, és áttételesen a szocializált evésben kiélni. Számos megfigyelés szerint a végzetes vallásháborúk és a nagy éhínségek a világtörténelem során egybeestek. Joggal fohászkodnak hát a görögök eképpen: „Istenem, tekints utálattal a hasra és táplálékra, az erkölcs általuk vész el”. A fogazat erőssége és a rágás működése elcsökevényesedett az embernél, nem tűnik elég agresszív eszköznek. így az evéshez fegyverszerű eszközöket, késeket és hegyes villákat használ az ember [4]. Segédeszközökkel szaggatja szét a munkával meghódított világ darabját [2]. Eredetileg a fogak nemcsak az étkezés végrehajtó szervei, hanem a támadás és a védekezés hatalmas fegyverei is voltak [12]. A keletafrikai harcos népek a metszőfogakat azért távolítják el, hogy a szemfogak félelmetesebben fessenek. Az amerikai őslakosok körében hasonló funkciója van a szemfogak hegyezésének [19].

Az egészséges rágási képességét vesztett ember nem tudja kiélni belső feszültségeit a primer orális módon. Egyéb csatornákon vezeti le frusztrációs érzéseit. Az interperszonális konfliktusok, szomatikus betegségek képében manifesztálódhatnak. Érdemes erre a fogorvosnak is figyelni, és a mentálhigiénikus prevenciókat helyileg alkalmazni.

A megevett hatalom

A dominanciaküzdelmet különféle erődemonstrációk vezetik be az állatoknál: a sziámi harcoshal széttárja kopoltyúit és úszóit, a béka felfújja testét, a madár a tollát, az emlős a szőrét borzolja fel. Igen fontos a sorban a többi támadó fegyver, pl. a fogazat mutogatása. Ha elég meggyőzőek a test (méretének és sebzőképességének) szimbolikus jegyei, már ez is eldöntheti az egyedek közötti rangsort, nem szükséges tényleges harcba szállni. Ezen státuszjelző morfológiai bélyegek elvesztése a hierarchiában elfoglalt helyről való lecsúszással fenyeget [15]. Ezen archaikus gyökerekből ered az az igény is, hogy az eredeti fogakat státuszemelő anyagokkal pótolják (arany, gyémánt, ezüst, smaragd) [19].

Az ember, ha evett, alapvető fölénybe kerül a társaival és a világ egyéb dolgaival szemben. Szembekerül a világgal és megküzd vele, majd a munkát az evéssel fejezi be: felfalja a világ egy leigázott darabját. A munka utolsó mozzanata mindig is a féktelen lakoma volt: „az ember mintegy a nyelve hegyén ízlelheti meg a legyőzött világ zamatát” [2]. A túlméretezett töltekezéstól kerekedő nagy test domi-222