Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1994-03-01 / 3. szám

Fogorvosi Szemle 87. 71—73. 1994.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest

Tapasztalataink az Otten-féle mandibulomaxillaris rögzítéssel

DR. TÓTH BAGI ZOLTÁN, DE, UJPÁL MÁRTA és DR. GYENES VILMOS

Az orvosi gyakorlatban a mandibulomaxillaris rögzítés rendszeresen használt rutinszerű beavatkozás. Alkalmazása a régmúlt idők óta ismert eljárás. Többféle módszere terjedt el a különböző korok elvi megfontolásai és technikai színvonala alapján.

Hippokratész az állkapocs rögzítésére aranydrótot és vastag cérnaszálat használt, amit viaszburkolattal látott el [5]. Később, elsőként a franciaporosz háborúban, a fogakhoz körkörös dróttal rögzített fémívet használtak az állkapocs fixálására. A II. világháború idején került bevezetésre a hajlított drótsínekkel (Hauptmayer, Schuchard) végzett eljárás [8, 9]. E munkaigényes eljárást a gyárilag készített préselt lemezsínek szorították ki [4]. Hazánkban napjainkban is többféle rögzítési mód ismert. Legtöbben e célra a Medicor gyártmányú lemezsínt használják [3, 7].

A dentális sínekkel végzett rögzítés előnyei mellett azonban a parodontium számára káros lehet. Ennek elkerülésére 1965-ben Dal-Pont az addig szokványos elvtől eltérő technikát dolgozott ki a mandibulomaxillaris rögzítésre. S alakú vastag drótkampókat készített, melyeket az apertura piriformisba, valamint a mandibula bázisa alá akasztott. A kampók szájüregbe nyúló része merev vagy rugalmas rögzítést tett lehetővé [2]. 1974-ben kisebb módosítással Champy is átvette ezt a módszert [1]. További ésszerűsítést és egyszerűsítést végzett a német Otten, aki a hajlított kampó végére hurkot tett, és azt csavarral az állcsonthoz rögzítette. így a műtéti feltárást minimálisra csökkentette [6]. Magyarországon az eljárás előnyei ellenére sem terjedt el. Intézetünk megfelelő tapasztalatokkal rendelkezik, ezért szükségesnek tartjuk, hogy erről beszámoljunk.

Anyag és módszer

1991. július 1. és 1993. július 1. között 27 műtét során alkalmaztunk saját tervezésű és kivitelezésű 0,8 mm-es rozsdamentes acél kapocsdrótból készült kampókat mandibulomaxillaris rögzítéshez. A kampók kézi hajlítással készültek intézetünk fogtechnikai laboratóriumában. A meghajlított drót végére kis gömböt forrasztottunk, a nyálkahártya-decubitus elkerülésére (1. ábra).

Érkezett: 1993. augusztus 27.

Elfogadva: 1994. február 24.

71