Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
Méréses vizsgálatainkkal arra a kérdésre igyekeztünk választ adni, hogy van-e összefüggés az alsó és a felső fogatlan gerincek vertikális és horizontális irányú sorvadási folyamatai között. Vizsgálati módszer A vizsgálatokat 230, 29-92 éves, átlagosan tíz éve fogatlan páciensen végeztük. A vizsgált, átlagéletkorukat tekintve 70 éves személyek 73%-a nő volt. A méréseket a Schreinemakers-féle ,,félig” egyéni kanalakkal készített alginátlenyomatok kiöntésével nyert szituációs gipszmodelleken végeztük Zeiss-féle mérőmikroszkóppal. Segédeszközként a Schmuth-féle látleletlapok szolgáltak. Az atrófia fokának meghatározásához az alsó és a felső állcsontokon támpontként felhasználható irányadó értékeként a fogatlan gerincmagasságok középértékét definiáltuk. Ez a felső állcsonton az alábbi öt mérés eredményéből tevődött össze (2a, b ábra): a jobb és a bal oldali tuber 2ja ábra. A mérési pontok ábrázolása a felső állcsonton felülnézetben 2/b ábra. A mérési pontok ábrázolása a felső állcsonton oldalnézetben alveolare maxillae magassága, a frontgerincnek az ajakféktől laterálisán 1 cm-re mért magassága, valamint a szájpadlás legmagasabb pontjának megfelelően mért jobb és bal oldali gerincmagasság. E területen végzett mérések eredményéből megállapított állcsontgerincmagasság-középértékek alapján a felső modelleket három fő csoportba soroltuk: 1. az alig sorvadt, úgynevezett megtartott gerincek, 2. a közepesen sorvadt gerincek és 3. az erősen sorvadt gerincek. A közepesen sorvadt gerincek esetében a sorvadás általában nem egyenletes, ezért e gerincformán belül további három típust különböztettünk meg: az egyenletesen, az elöl erősebben, és a hátul erősebben sorvadt gerinceket. Az alig sorvadt, valamint az erősen sorvadt gerincek esetében az alcsoportok megkülönböztetése nem látszott szükségesnek. Az állkapcson a gerincmagasság középértékének kiszámítása a következő értékekből történt (3 a, b ábra): a jobb és a bal oldali tuberculum alveolare mandibulae mesialis szélénél mért gerincmagasság, a frontális tájékon mért gerincmagasság; a gerincélvonal és a linea mylohyoidea közötti távolság az állkapocsgerinc legmagasabb pontjainak megfelelően mérve. Az így nyert állkapocsgerincmagasság-középértékek alapján az alsó fogatlan gerinceket 256
