Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)

1993-06-01 / 6. szám

Fogorvosi Szemle 86. 205—212. 1993.

Fővárosi Önkormányzat, Központi Stomatologiai Intézet (orvos igazgató: dr. Vágó Péter egyetemi docens), Budapest

Az iontoforézis lehetőségei a fogászati gyakorlatban

DR. CZUKOR JÓZSEF

Az elektroterápia különböző formáit a medicina számos területén évtizedek óta rutinszerűen alkalmazzák betegek gyógyítására. Mind az egyenáram, mind pedig a váltóáram terápiás hatása közismert elsősorban a mozgásszervi betegségekben szenvedők kezelésére. Az alacsony frekvenciájú váltóáram izomösszehúzódást, vérbőséget vált ki, fájdalmat csillapít. Melegítő hatású a nagyfrekvenciás váltóáram, elsősorban spasztikus izmok lazítására, contracturák oldására alkalmas. Amikor az egyenáram gyógyhatását önmagában használjuk gyógyításra, galvanoterápiáról beszélünk. Az egyenáram lokális vérbőséget okoz — elősegítve ezzel a lobtermékek felszívódását és stimulálja a reparativ folyamatokat [8].

Az iontoforézis az elektroterápia egyik eljárása, mely galvánáram segítségével a bőrön vagy nyálkahártyán keresztül gyógyszert juttat a szervezetbe. Ennek elméleti alapja az, hogy az élő szervezetek nagy mennyiségű vizet és oldott ionokat tartalmaznak, miáltal elektromosan vezető tulajdonságúak, tehát elektrolitként viselkednek. Az elektrolitoldatban potenciálkülönbség hatására az ionok a velük ellenkező töltésű elektród irányában elmozdulnak, a pozitív töltésűek a katód, a negatív töltésűek az anód felé. Az iontoforézishez finoman szabályozható egyenáramot szolgáltató készülék szükséges. Az egyenáram alkalmazhatósága általában 10 mA-ig terjed. Reumatológiában jodid, szulfid, szalicilát, ezüst, dionin, hidrokortizon, de legfőképpen hisztamin bevitelére alkalmazzák. Az iontoforézis egyre népszerűbb a bőrgyógyászat és a kozmetológia területén is.

Érdekes módon a fogászati gyakorlatban az elektroterápia, s ezen belül az iontoforézis a mai napig nem foglalta el az őt megillető helyet. Időnként vannak fellángolások, azután mintha feledésbe merülne a téma szakterületünkön. Ennek oka valószínűleg a szájüreg speciális anatómiája, valamint a fogak különleges szöveti felépítése. Kétségtelen viszont, hogy napjainkban felgyorsult a fogorvos munkájához olyannyira szükséges műszaki-technikai fejlődés, amely már a közeljövőben minden bizonnyal szélesíteni fogja az iontoforézis lehetőségeit a sztomatológia területén.

Már a negyvenes évek elején számos szerző ismertette szabaddá vált érzékeny gyökérfelszínek sikeres kezelését helyileg alkalmazott fluoridok segítségével (Lukomsky, Hoyt, Rovelstad). A kedvező hatás (a hypersensiti-Érkezett: 1993. február 4.

Elfogadva: 1993. február 22.

205