Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)

1993-06-01 / 6. szám

vitas csökkenése, illetve megszűnése) azonban gyakran csak átmeneti volt. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején az iontoforézis a medicina több területén elterjedőben volt. A fogászati gyakorlatban való alkalmazását azonban sokáig lehetetlennek tartották. Alapvetően megváltoztatta ezt a véleményt Sausen kísérlete. Radioaktív kalciummal végzett elektroforézissel bizonyította, hogy a dentin képes egyenáram hatására fokozottabb ionfelvételre. Megfigyelését Stowell majd később Pashley megerősítették (I 131, Na 22). Ezen kísérletek lendületet adtak az iontoforézis fogászati alkalmazásának. Manning, Jensen majd később Murthy valamint Gangarosa és Park számoltak be sikeres fluoridiontoforézisről dentin-hypersensitivitas gyógyításakor. Véleményük szerint a galvánáram jelentősen növeli a fluoridpenetrációt a fog kemény szöveteibe. A dentinérzékenység csökkenése pedig szignifikánsan jelentősebb, tartósabb, mint az egyszerű lokális NaF-ecsetelés. Wilson és munkatársai perklórsavas módszerrel vizsgálták a dentin fluorid tartalmát egymást követő felszínes denti nrétegekben (7 réteg, a rétegek átlagos vastagsága 6 mikron, a legmélyebb réteg 40-50 mikron). A középső rétegekben a NaF-ecsetelés 12-szeresére, a fluoridiontoforézis 22- 31 -szeresére növelte a dentin fluoridtartalmát a nem kezelt fogakhoz képest. Sandoval és Shanon, valamint Selvig a dentin savoldékonyságának csökkenését mutatták ki fluoridiontoforézis után.

A dentin ingerületképzési és ingervezetési mechanizmusa a mai napig nem teljesen tisztázott; ebből következik, hogy a hypersensitivitásért felelős faktorok is lényegében ismeretlenek számunkra. Legelfogadottabb szakmai körökben Brdnnström hidrodinamikus elmélete, amely szerint a fájdalom összefügg a dentincsatornákban végbemenő folyadékáramlással. A fluoridok a dent incsatorna mentén a mélybe hatolnak (kb. 50 mikronra a felszíntől), majd ott CaF2-mikroprecipitátumok képződnek, melyek a dentincsatornákat beszűkítik, elzárják. A dentin permeabilitása ezáltal csökken, mely együtt jár a hypersensitivitas csökkenésével, illetve megszűnésével (Ehrlich). Gangarosa szerint magának a gyenge egyenáramnak reparativ (tercier) dentinképzést fokozó hatása is van, emellett semmiféle pulpakárosító hatást nem észlelt. Relatíve vastag dentinréteg esetén sem a NaF-ecsetelés (Stanley), sem pedig a fluoridiontoforézis (Walton) nem okoz pulpakárosodást. A NaF-iontoforézis-kezelés utáni azonnali hypersensitivitás-csökkenésben valószínűleg elektroanalgetikus hatás is közrejátszik (Buchmann). Lefkowitz azonban felhívta a figyelmet arra, hogy az elektromos áram jótékony hatása csak kellően vastag (legalább 1,8 mm) dentinnél érvényesül. Túlságosan vékony dentinréteg esetén vascularis dilatatio, kereksejtes beszúrődés figyelhető meg a pulpaszövetben, az odontoblastrétegben pedig degeneratív változások mutathatók ki (Lau).

Anyag és módszer

Osztályunkon négyféle iontoforézisre alkalmas készüléket próbáltunk ki. Időrendben a Galvafluor francia gyártmányú készülék volt az első, melynél a gyárilag mellékelt elektrolit a Fluorocaril-bi-fluore gél volt. Az Ionofluor

206