Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)

1993-06-01 / 6. szám

Fogorvosi Szemle 86. 187—191.

Szent-Oyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: dr. Mari Albert egyetemi tanár), Szeged

A teljes alsó protézis stabilitásának javítása vestibulumplasztika segítségével

DK. RADNA1 MÁRTA, DR. FEHÉR ÁKOS, DR. FAZEKAS ANDRÁS

Ha az állkapocs morfológiai adottságai olyanok, hogy hagyományos módszerrel még a legnagyobb körültekintéssel sem érhető el a teljes protézis elfogadható funkcionális stabilitása, akkor az anatómiai adottságok előnyösebbé tétele érdekében sebészi módszereket alkalmazhatunk. Ezek alapvető célja az állcsontgerinc vertikális dimenziójának a növelése. Míg porc, csont vagy más bioanyag nyálkahártya alá ültetésével abszolút magasítás érhető el, addig az áthajlás kimélyítésével relatíve növelhető a gerinc magassága [3, 9, 10].

Az állkapocsgerinc relatív magasításának többféle műtéti módszere ismeretes. Az ún. submucosus eljárás során kis metszésből a nyálkahártya alá preparálva leválasztják az izomtapadásokat a csonthártyáról, és azokat caudalis irányba tolják. A nyálkahártyát a csontos alapra nyomva érik el a vestibulum kimélyítését [9, 10, 11]. Egy következő módszer lényege, hogy a feszes és az elmozdítható nyálkahártya határán ejtett metszésből leválasztják a gerincen lévő izomtapadásokat, ezt a submucosával és a nyálkahártyával együtt lepreparálják a csontról, majd a lebenyt az áthajlás alján a periosteumhoz vagy percután öltésekkel a bőrhöz rögzítik. így hámborítás nélküli terület marad vissza, amelyet másodlagosan hagynak hámosodni [5, 9, 10, 13, 14]. A relatív gerincmagasítást célzó műtétek között a legjobb eredménnyel a bőr- vagy nyálkahártya-átültetéssel kombinált áthajlásmélyítő műtétek kecsegtetnek. Ilyenkor a sebgyógyulás sokkal gyorsabb és kevésbé fájdalmas, mint a szabadon hagyott csonthártya másodlagos hámosodása esetén. Félvastag bőr átültetésekor a combról vagy az alkarról vett lebenyt a recipiens területen a periosteumra helyezik, és a környező nyálkahártyához varrják [2, 6, 7, 8, 12]. Nyálkahártya-transzplantátum a szájpadlásról [1] vagy a buccából [4] nyerhető. Az első módszer hátránya azonban, hogy a palatum nyálkahártyája vaskos, rigid, és az adó helyet nem lehet per primam zárni.

A következőkben a buccából vett szabad nyálkahártyalebeny átültetésével történő vestibulumkimélyítést és a teljes protézis készítését kívánjuk bemutatni.

Érkezett: 1993. február 19. Elfogadva: 1993. február 25.

187