Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-06-01 / 6. szám
Esetismertetés M. М.-né 63 éves nőbeteg klinikánkon való jelentkezése előtt egy évvel autóbaleset következtében alsóajak-sérülést szenvedett. Közvetlenül a baleset után a területileg illetékes kórházban elsősegélyben részesült. Jelentkezésekor arról panaszkodott, hogy alsó ajka hegesedés miatt merev, az ajkak zárása nem tökéletes. Alsó teljes protézisét sem tudja viselni, mert az a legkisebb száj mozdításra is felemelkedik a helyéről. Klinikai vizsgálatkor az alsó ajkon a középvonaltól kissé jobbra, egy körülbelül 1,5 cm hosszú vertikális irányú heget láttunk, melynek környezete tömött tapintatú és feszes. A frontfog tájéki állkapocsgerinc vestibularis felszínén a feszes íny teljesen hiányzott, az elmozduló nyálkahártya a gerincélen kezdődött (1. ábra). Az alsó protézis már kis szájnyitásnál is kimozdult. M ivei ilyen klinikai anatómiai adottságok mellett kizárólagosan protetikai módszerekkel funkcionálisan stabil alsó fogsort nem tudtunk készíteni, a morfológiai viszonyok javítása érdekében preprotetikai műtét mellett döntöttünk. A sikeres vestibulumplasztika alapvető feltétele, hogy az állcsontgerinc legalább 15 mm magas legyen a műtéti területen, ugyanis az izomtapadást az állcsúcs területén kb. 5 mm széles sávban érintetlenül kell hagyni az arcprofil és az izomműködés fenntartása érdekében. Röntgenfelvételt készítettünk, amely megfelelő csontmagasságot mutatott a frontális területen. Műtét Első lépésben helyi érzéstelenítésben kimetszettük az alsó ajkon lévő heget, a m. orbicularis oris rostkötegeit egyesítettük, majd Z plasztikával rekonstruáltuk az ajkat. Zavartalan sebgyógyulás után második lépésben vestibulumplasztikát végeztünk, szabad nyálkahártyalebeny átültetésével. A beavatkozás helyi érzéstelenítésben történt. Az állcsontgerincen 1-2 mmrel a gerincéitől labiálisán vezettük a nyálkahártyametszést középről indulva az alsó első kisőrlők helyéig. A periosteumot sértetlenül hagyva a nyálkahártyát leválasztottuk a csontról, és a periosteumhoz öltöttük a tervezett áthajlás alján, a gerincéitől kb. 10 mm távolságban (2. ábra). Ezután a beteg meglévő alsó műfogsorát szájba helyezve a kimélyített áthajlásnak megfelelően önkötő akriláttal (Paladur) kiegészítettük. A még képlékeny akii látót ujjbeggyel nyomkodtuk a kívánt helyre, így az pontosan ráfeküdt az állcsont vestibularis felszínére. Az anyag megszilárdulása után az alaplemezt kidolgoztuk és políroztuk. Ezután a buccából a parotis kivezető nyílása alatti területről kimetszettünk egy anteroposterior irányban kb. 4 cm hosszú, vertikálisan 1,5 cm széles nyálkahártyalebenyt. A donor helyet a sebszélek egyeztetésével zártuk. A nyálkahártya-transzplantátumot ollóval el vékonyítottuk, és a hiányra fektetve 4—0-s Mersilen fonallal középről indulva a gerincélen és az áthajtásban a nyálkahártyához varrtuk (3. ábra). A kiegészített fogsort az alsó premolaris fogak mögötti területen circumferenciális drótvarrattal rögzítettük az állkapocshoz. 188
