Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)

1993-05-01 / 5. szám

rák—Magyar Monarchia nagy városaié (Bécsé vagy Prágáé). Ugyanakkor a történelmi Magyarország területén, vidéken, összesen csak 19 fogorvos folytatott gyakorlatot [7]. Ez magyarázza, hogy az egylet csak fővárosi hatósugárral jött létre.

Az egylet első elnöke Nedelkó Döme (1812—1882), a fogászat egyetemi oktatásának hazai úttörője, egyetemi rk. tanár volt. Jelentős szerepet vitt az egylet létrehozásában Arkövy József (1852—1922), az ekkor még fiatal fogorvos, aki mint titkár az alapszabály tervezetét készítette. Az egylet tagja volt Barna Ignác (1822—1894), az első fogorvos-magántanár és Iszlai József (1840—1904), későbbi egyetemi rk. tanár, Nedelko halála után az elnökséget Vidéky Ferenc (1833—1899) budapesti gyakorló fogorvos vette át.

Az egylet első éveiről keveset tudunk, üléseiket Nedelkó és Arkövy lakásában tartották. 1887-ben az Orvosi Hetilap rövid hírt közöl az egyletről; egy rendes és egy rendkívüli nagygyűlést tartottak. A gyűlések tárgya „a fogorvosi szaktárgyak feletti eszmecsere és a fogművesek gyakorlata elleni küzdelem”. Ez a tárgysorozat jól érzékelteti az egylet célkitűzéseit; a szakmai továbbképzést és a szakmai érdekvédelmet. Az illegálisan fogorvosi gyakorlatot folytató fogtechnikusok magukat akkor, a német nyelvterületen használt Zahnkünstler szót lefordítva fogművészeknek, rendelőjüket műteremnek nevezték.

A múlt század 80-as éveiben megnőtt az egylet taglétszáma, de ugyanakkor az egyesülésen belül torzsalkodások alakultak ki. Iszlai József és hívei kiléptek az egyletből, Vidéky elkedvtelenedve lemondott. Az új elnök, Grosz Sándor (1850—1908) budapesti fogorvos, elsősorban a szakmai érdekvédelmet szorgalmazta.

Iszlai kezdeményezésére 1889 tavaszán alakult meg a Központi Magyar Fogtani Társulat. Az új egyesülés egyedül a fogászat szaktudományának a

1. ábra. Arkövy József

2. ábra. Iszlai József

150