Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-05-01 / 5. szám
„fejlesztését és terjesztését” tűzte ki céljául. Ez azt jelentette, hogy a fogtechnikus-kérdéssel nem akartak foglalkozni. A társulatot elnökként több éven át Iszlai vezette, szakmailag kiemelkedő tagjai Rothman Armin (1860—1932), Vájná Vilmos (1854—1932), Morelli Károly (1855—1916) magántanárok, Bauer Samu (1865—1943), az akkori fogászati közélet egyik vezető egyénisége és Abonyi József (1858—1914), a fogpótlástani irodalmunk úttörője voltak [1,7, 26]. Iszlai jelentős teljesítménye volt, hogy 1892-ben mint szerkesztő és laptulajdonos megindította első fogorvosi folyóiratunkat, az Odontoskópot, mint a társulat „szakközleményét” [25]. A lap 2-3-4 hónaponként jelent meg magyar, részben német nyelven, belőle megismerhetjük az egy évszázad előtt működő fogorvosaink életét és érdeklődési körét. 1897-ben Iszlai lemondott a társulat elnökségéről, és ugyanebben az évben megszűnt az Odontoskóp is. 1896-ban országunk 1000 éves fennállásának feltételezett idején tartott millenniumi ünnepségek kapcsán rendezték meg szakmai elődeink az első Országos Fogorvos Congressust. A kongresszus megrendezését a Budapesti Fogorvosok Egylete kezdeményezte 1896 januárjában. Az egylet felkérte a Fogtani Társulatot, hogy egyesült erővel rendezzék meg a kongresszust. Erre azonban „elvi differenciák” miatt nem került sor. Végül is a kongreszszust magyar gyakorló fogorvosok rendezték meg. A kongresszus színhelye a mai Városligetben „a kiállítási ünnepségek csarnoka” volt. Két napon át délelőttönként előadások hangzottak el, délutánonként bemutatásokra került sor; a harmadik napon kizárólag érdekvédelemmel foglalkoztak. A Bauer Samu által szerkesztett „A Millenniumi Országos Fogorvos Congressus Munkálatai” c. 140 oldalas könyvecske [3] jól rögzítette a nagygyűlés eseményeit és körülményeit, így a résztvevők számát: a 130 résztvevő között 20 külföldi is volt. 1896-ban és 1897-ben Arkövy József a budapesti egyetemi Fogászati Intézet igazgató-tanára fogorvos-egyesületeket hozott létre. Az egyik, a Budapesti Királyi Orvosegyesület Stomatologicus Szakosztálya a fővárosban működött, a másik országos hatósugarú egyesülés, a Stomatologusok (fogorvosok) Országos Egyesülete volt. Az egyesület már 1897-ben kétnapos nagygyűlést rendezett. 1896-ban Bauer Samu új fogorvosi szaklapot indít Magyar Fogászati Szemle címmel. Célkitűzése szerint a „tudományos és egyleti élet minden nyilvánulásáról tüzetesen fog beszámolni”. 1897-től a lap a Stomatologusok (fogorvosok) Országos Egyesületének „hivatalos közlönye”. Közli az egyesület tagnévsorát is. 1901-ben — ma már fel nem deríthető okból — szakadás támad Bauer Samu és Stomatologusok (fogorvosok) Egyesülete között, és a lap megszűnik. Az egyesület új hivatalos közlönye 1902-ben indul meg Stomatologiai Közlöny címmel. A folyóirat első szerkesztői Madzsar József (1876—1941), akkor klinikai tanársegéd, fogorvos, később a munkásmozgalom jelentős és tragikus végű személyisége [17] és Salamon Henrik, aki akkor ugyancsak az Árkövy-klinika tanársegéde volt. A századforduló idején tehát négy fogorvos-egyesületünk működött. Nem következik ebből azonban az, hogy a fogorvos-társadalom négyfelé vált 151
