Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
során megszaporodott, egyre nagyobb problémákat jelentő feladatokat rendkívüli szervezőképességgel oldotta meg. A napi betegellátó munkában szerzett tapasztalatokat felhasználva gyarapította és szaporította a stomatológiai szakirodalmat is. Közleményeiből világosan kitűnik, hogy célja a korszerűbb, megbízhatóbb gyakorlati eljárások kidolgozása és a fogászati prevenciós eljárások elterjesztése volt. Több mint 60 tudományos dolgozata jelent meg ezekről a témákról. Széles körű nemzetközi kapcsolatai voltak. Részt vett többek között 1969 és 1971 között az Egészségügyi Világszervezet Londonban és Moszkvában rendezett többhetes fogorvos-továbbképzéssel foglalkozó konferenciáin. Több hazai kongresszust szervezett a Magyar Fogorvosok Egyesülete és a Nemzetközi Arc- és Allcsontsebészeti Társaság keretében. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága Orvosi Szakbizottságának, az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak, az Orvosi Szakképesítő Bizottságnak, az Országos Onkológiai Intézet Szakmai Kollégiumának. Elnöke volt 1979 és 1986 között a Magyar Fogorvosok Egyesületének, tagja a Fogorvosi Szemle szerkesztőbizottságának. Fáradhatatlanul munkálkodott a magyar fogászati ellátás szervezésének és a fogorvos-továbbképzés színvonalának javításán. Működésének első 20 éve arra az időszakra esett, amikor az állami beavatkozás érvényesült az élet minden területén. Az állam szabályozta és finanszírozta az orvosok és fogorvosok posztgraduális képzését is. Ebben a sajátos típusú rendszerben azonban tájékozott volt arról is, hogy Európában általában egyetemek, oktatókórházak, fogorvosi szakegyesületek végeznek fogorvosi továbbképzést tanfolyamok, kurzusok és egy-két napos előadások formájában. Kellemes társalgó és szellemes előadó volt, szerette adomákkal és személyes élményekkel fűszerezni előadásait. Nemrég megváltozott világunk új követelményeit felismerve lett tagja, majd alelnöke a Magyar Orvosi Kamarának. Orsós professzor elhunyta nemcsak önmagában tragikus, hanem szomorú az a tény is, hogy éppen az átmeneti idők sodrában olyan vezéregyéniséget vesztettünk el, akinek megnyugtató személyisége, élettapasztalata és kompromisszumképessége nagyon fog hiányozni az egészségügy és az egész magyar fogorvostársadalom számára. Bánóczy Jolán 100
