Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
14]. Minél bonyolultabb a horgony, annál nagyobb a plakk-képződés veszélye. De megfelelő időszakos professzionális és jó individuális plakk-kontrollal ez a kellemetlen hatás kivédhető [12, 19]. Ennek azonban az a feltétele, hogy a támasztó régióban minden elem jól tisztítható legyen [38]. A különböző precíziós kapcsolatok, pl. Ceka anker vagy egyéb csúsztatok fix pótláshoz kapcsolódó része csak nagy gonddal tartható tisztán. Itt sokszor kompromisszumot kell kötni a funkció, a higiénia és az esztétikum között. Csak az igen jól tisztítható, az ínyszéltől kellő távolságban levő csúsztató nem okoz fokozott plakk-képződést és következményes parodontium-pusztulást. Különösen nagy gondot kell fordítani a parodontitisen egyszer már átesett páciensek konzerváló és protetikai kezelésekor. Elsősorban a juvenilis és rapidan progrediáló parodontitisben szenvedő egyéneknél jelent sokszor megoldhatatlan feladatot a tökéletes plakk-kontroll. Normális egyénnél sokszor nincs jelentősége annak, hogy a korona vagy tömésszél subgingivalisan helyezkedik el. Kisebb minőségi hibák is csak enyhe ínyszéli gyulladást okoznak. Azoknál azonban, akiknél a baktériumflóra és a szervezeti rezisztenciája olyan, hogy rapid, destruktív parodontitis már egyszer kialakulhatott, az ínyszél alá vezetett legprecízebb koronaszél is végzetes lehet a parodontium számára. Ezért kell ilyenkor arra törekednünk, hogy a koronák széli lezárása lehetőleg minél messzebb kerüljön a sulcus gingivaetől. Ennek természetesen számtalan technikai és esztétikai akadálya is van. Sok páciens a frontfogak táján nem tudja esztétikailag elfogadni a supragingivalis széli lezárást. Nagyon sok fogorvos még ma is idegenkedik a supragingivalis koronaszéltől. Crispin és Watson adatai szerint Kaliforniában a fogorvosok 50% elzárkózott a supragingivális széli lezárástól. Pedig, mint ezek a szerzők [10, 11] Californiában végzett másik vizsgálata rámutatott, normálmosolynál csak a páciensek alig 50%-ánál látszott a felső ínyszél és csak alig 20%-nál az alsó. Esztétikai okok tehát a populáció közel felénél nem indokolják a subgingivális széli lezárást. A páciens megfelelő motiválása pedig nagyon sok esetben elfogadhatóvá teszi a supragingivalis koronaszélt is. Californiában, az esztétikum iránt igen fogékony populáción végzett harmadik felmérés azt is megmutatta, hogy sokan elfogadják még a mosolynál kilátszó supragingivalis koronaszélt is. A nagyon jól instruált és motivált destruktív parodontitisen már átesett betegek egy csoportjának 26%-a annak ellenére vállalta a supragingivalis széli lezárást, hogy az mosolynál kissé látszott, mert tudták hogy a subgingivalis koronaszél nagyobb mértékben okozhat parodontalis gyulladást [49]. A látható supragingivalis széli zárással a későbbiekben is több mint 70% elégedett volt. A parodontium számára kedvezőbb a supragingivalis koronaszéli lezárás. Olyan töméseket és pótlásokat kell készítenünk, melyek maximális mértékben elősegítik a fogak tisztítását, a professzionális és individuális plakk-kontrollt [20]. A koronáknak, töméseknek olyan alakúnak kell lenniük, mely előnyös higiéniás környezetet teremt a parodontium számára. A mechanikai plakk-kontrollt a koronák kontúrja, az interdentális spácium szélessége, a koronaszél elhelyezése és a hézagfog alakja szabja meg. A korona kontúrja: Hosszú ideig tartotta magát az az empirikus alapon született tétel, mely szerint a zománc-cement határ domborulata, ill.a korona domború kontúrja mechanikailag védi a sulcusgingivaetazételimpactatioellen [52]. Egyesek még a túlkonturált koronákat ajánlották az ínyszél védelmében [51]. A plakkelmélet megszületése után világossá vált, hogy a túlkonturált korona nem védi az ínyt, hanem ellenkezőleg, fokozza a plakk-képződést és a 84