Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1992-03-01 / 3. szám

technológiai feldolgozhatósága nem rosszabb, mint a nemesfémeké. A műanyagok és a kompozitok mint esztétikus hatású leplező anyagok alkalmazása az anyag gyengébb kémiai stabilitása és ezzel együttjáróan a fogmű tartósságának korlátozása miatt az utóbbi időben háttérbe látszanak szorulni. Gyakran felvetődik a fogművek rágófelszínének esztétikailag kielégítő hatásúvá tétele. A kerámiai anyagból korrekt módon kialakított rágófelszín semmivel sem okoz több funkcionális problémát, mint a fém rágófelszín.

A lemezes fogművek vonatkozásában a fémek mellett az akrilátalapú műanyagokat egyelőre nem lehet jobbakkal helyettesíteni. E vonatkozásban a műanyagok száj miliőben való viselkedésével kapcsolatos kifogásokat csak a rendszeres ellenőrzéssel és a szükség szerinti cserével lehet ellensúlyozni.

A fogmű által okozott esetleges irritatív hatások közül rögzített pótlások esetében az akár a rendelőben, akár a laboratóriumban elkövetett és figyelmen kívül hagyott tervezésbeli, technológiai és technikai hibák és pontatlanságok, a bő és a hosszú korona, illetve a fogatlan állcsontgerinc nyálkahártyájába nyomódó hídtest a gingiva keringészavarát mechanikus úton előidézve károsítja a hordozó alapot. Az így kialakuló gyulladás a mechanikus irritációhoz társuló egyéb hatások miatt idültté válik, és kellemetlen klinikai tünetek kíséretében az eredetileg jó vitalitású szövetek korai pusztulásához vezet.

Lemezes pótlás esetén hasonló a helyzet. Az ilyen fogmű kivehető volta viszont a hiba elhárítása tekintetében könnyebbséget jelent. A páciens által jelzett vagy az ellenőrzések alkalmával észlelt nyomási tünetek oka a lemez, vagy a horgonyok korrekciójával általában elhárítható. Külön problémát jelentenek az akár rögzített, akár kivehető fogművek sérülései, amilyen a hidak és koronák törése, kopása, előrészek leválása, kapcsok vagy egyéb horgonyok letörlése, alaplemezek repedése vagy törése. Ha a fogmű nem válik funkcióképtelenné a sérülés következtében, akkor az ilyen okok miatt megjelenő éles szélek, felületi érdességek, esetleg hegyes nyúlványok sokszor csak kezdetben okoznak kellemetlenséget a páciensnek; idővel a megszokás révén szubjektíve küszöb alatti ingerré válnak. Objektíve az inger továbbra is fennáll, és az ok észlelésére csak a fogmű körüli szövetek kisebb vagy nagyobb fokú károsodása után kerül sor. Ide sorolható a pótolatlan foghiányok és a nem megfelelően elkészített fogművek miatti nyáíkahártya-beharapás vagy nyálkahártyára harapás krónikus irritatív hatása is, amelynek profilaktikai jelentősége nem hanyagolható el. Hasonló patogenezisű kórforma a granuloma fissuratum, amely a rosszul fekvő — általában teljes — protézis alaplemeze alatt vagy szélei körül keletkezik. Oka az instabil protézis horizontális mozgása általi állandó és tartós mechanikus nyálkahártya-irritáció, amely kezdetben csak serosus, később azonban már proliferativ gyulladást vált ki. Kellő körültekintéssel és a pácienssel való konzekvens együttműködéssel e rendellenesség könnyen megelőzhető.

Egy másik szóba jöhető irritatív tényezőnek, a protézis alaplemezével fedett nyálkahártyában létrejövő termikus hatásnak, a hőpangásnak a jelentősége inkább elméletinek, mint gyakorlatinak tűnik. Kiiktatására -— ha egyáltalán előfordul olyan eset, ahol erre szükség van — fém alaplemez készítése jöhet szóba.

A kémiai irritáció vonatkozásában a fogművek anyagával összefüggő hatásként gyakorlatilag csak az akrilát monomerjének nyálkahártyát izgató hatása jön szóba. A szakirodalomból — amely a kérdésben nem mentes ellentmondásoktól — és a gyakorlatból azonban az a következtetés vonható le, hogy korszerűen előállított alapanyag és előírásos feldolgozási technológia esetén a prob-75