Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
A fogelvesztés következményeinek profilaxisa A rágókészülék mint anatómiai és élettani egység meglehetősen szigorú biostatikai szabályok szerint épül fel. Struktúrájának károsodásakor, ami messze túlnyomó gyakoriságban fogelvesztést jelent, a funkció kisebb-nagyobb károsodása mellett azonnal megindul az integritás helyreállítására irányuló restitúció és a funkció biztosítására szolgáló adaptáció. Ä fogelvesztést követő restitúció során, miután a korábban említett nyilvánvaló ok miatt az elvesztett részek eredetivel azonosat eredményező pótlódása nem lehetséges, átrendeződés indul meg a rendszerben. Ez az átrendeződés a hiány körüli és az azzal szemben lévő fogaknak a fogívek folyamatosságát és az antagonisták okklúziós érintkezését célzó vándorlását és kinövését, továbbá az alsó és felső állcsont eredeti centrális okklúziós helyzetének, illetve az állkapocs zárómozgásának a megváltozott morfológiai viszonyok közötti stabil interkuszpidációs helyzetbe jutáshoz szükséges változását jelenti. Eközben a fogatlanná vált processus alveolaris funkció hiányában fokozatosan lebontódik. Ezek a folyamatok mindaddig zajlanak, amíg az átmenetileg labilissá vált rendszer ismét stabilizálódik. A restabilizáció azonban ritka kivételtől eltekintve nem vezethet az eredetivel azonos értékűséghez. Ennek az az oka, hogy az átépülés és az alkalmazkodás (fogvándorlás; a centrális reláció és az állkapocs mozgáspályáinak, ezzel együtt a neuromuscularis aktivitásának a megváltozása) során exogen és endogén okok miatt egy sor olyan tényező hatása is jelentkezik, amelyek a rendszer további károsodását — bizonyos vonatkozásokban autodestrukcióját — eredményezik (morfológiai okok miatti fokozott lepedékképződéssel együttjáró szuvasodás és parodonthopathia; statikai okokkal összefüggő parodontalis dezintegráció; a centrális reláció megváltozásával összefüggő állkapocsízületi átépülés; dinamikai okokkal összefüggő neuromuscularis zavar, amely utóbbi kettő együttesen az állkapocsízületben folyó harmonikus ízületi fej — porckorong együttmozgást is zavarttá teheti). Ezek az okok együttesen olyan Circulus vitiosust eredményezhetnek, amely a rendszer idő előtti teljes pusztulásához vezethet. Ebbe a folyamatba kell beavatkozni a — lehetősegekhez képest leghamarabb — az orvosnak, és tevékenységével kettős célt szolgálnia: helyreállítani az insufficienssé vált funkciót, és megakadályozni, vagy legalábbis lassítani a rágókészülék fogelvesztés következtében megindult autcdestrukcióját. E kettős cél második részének megvalósítására szolgáló ismeretek és módszerek gyakorlati alkalmazása jelenti a protetikai profilaxis megvalósítását. A protetikai profilaxis elveinek érvényesítése a gyakorlatban Anyugtani szempontok A bevezetőben említett alapvető mechanikai, esztétikai, technológiai és biológiai szempontoknak a fogorvostudomány jelenlegi helyzetében rögzített fogművek készítésére leginkább a fém-kerámiai kompozíciók felelnek meg. Esetenként szóba jönnek természetesen egyéb lehetőségek is. Önálló koronák készítésére igen alkalmasak a tisztán kerámiai vagy „kerámiaszerű” (pl. Dicor) anyagok. Ezeknek esztétikai és biológiai szempontból kiváló tulajdonságaik mellett azonban technológiai és mechanikai tulajdonságai erősen korlátozzák az alkalmazhatóságát. Fémek vonatkozásában a nemesfémek használata ma már nem tekinthető kizárólagosan előírandónak. Több olyan biológiai és elektrokémiai károsító hatástól mentes, nemesfém nélküli vagy nemesfémet csak kis mennyiségben tartalmazó ötvözet áll ma már rendelkezésre, amelyek 74
