Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
a fogművek okozta szöveti károsodások 10%-a allergiás eredetű, mások szakirodalmi ritkaságként tartják számon ezt a kórformát. Újabb közlések arra utalnak, hogy a kontaktallergiás eredetű nyálkahártya-elváltozás gyakoribb, mint hinnénk, csak makroszkópos tünetek hiányában ritkán diagnosztizálják. Az irritatív tényezőkkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a gyakorlatban leginkább több tényező együttes hatásának következményeivel találkozunk és az elváltozás nem szűnik meg az egyik vagy másik ok elkülönített kiiktatásával. Igen gyakran társul az említett okokhoz az irritáció okozta, fogmű körüli lágyrészgyulladással együtt járó fokozott J lepedékképződés és | patogén mikrobák elszaporodása. Ilyen esetekben rendkívül nehéz a differenciáldiagnózis. Egy azonban bizonyos: a további vagy súlyosabb károsodások megelőzésére radikálisan be kell avatkozni; ez nem ritkán a fogmű idő előtti eltávolításának vagy cseréjének kényszerét jelenti. A harmadik a fogmű és a hordozó alap közötti kapcsolatban jelentkező statikai (biostatikai) problémák köre. Azokban az esetekben, amelyekben a fogmü a fogatlanná vált állcsontgerinc igénybevétele nélkül kizárólag fogakra rögzíthető, ott a pillérekre ható terhelés nagysága és adott esetben az iránya fog eltérni az eredetitől. Ott ahol statikai okok miatt a fogpótlásnak kizárólag fogak általi hordozása nem valósulhat meg és a fogatlan állcsontrészleteknek a megtámasztásba való bevonása is szükségessé válik, a hordozó alap igénybevétele és terhelése minőségében is különbözik a fiziológiástól. Tekintettel azonban arra, hogy élő rendszerről van szó, a környezeti hatásokhoz való alkalmazkodás képessége mégis megteremti a megoldás lehetőségét. Az azonban, hogy a megoldás milyen időtartamra szól, nagymértékben függ a profilaktikus szempontok érvényesítésének szintjétől. A fiziológiástól mennyiségileg és/vagy minőségileg eltérő terhelésnek nem szabad meghaladnia az élő szövetek adaptációs kapacitásának toleranciahatárait. A negyedik, megfontolásra számot tartó probléma az, hogy a fogpótlás hogyan épül be, hogyan illeszkedik annak a rendszernek a dinamikájába, amelynek részévé kell válnia. E vonatkozásban elsődlegesen az antagonista fogívek állkapocsmozgások során létrejövő változó érintkezéseinek korrektsége a meghatározó. Az ebben megjelenő pontatlanságok mind a hordozó alap, mind pedig a rágókészülék kinetikai értelemben vett működtetését végző rendszer alkalmazkodását igénylik. Miután az utóbbi különösen bonyolult szabályozás alatt áll, az ún. artikulációs hibák távolhatásai nehezen kiszámíthatók. A problémák ötödik kategóriája talán a legnyilvánvalóbb, de egyúttal a legnehezebben leküzdhető is: az élő szöveteknek a fogművel való „lefedése” miatt jelentkező higiéniai problémák köre, a lepedékképződés és a patogen flóra kialakulása. Ezek csak elméletileg iktathatok ki. A gyakorlatban csak a fiziológiás miliő időszakonkénti („fogmosáskori”) megteremtése, illetve az azt megközelítő állapot fenntartása feltételeinek megteremtése valósítható meg. Míg az előző problémák megoldása döntően az ellátás körébe sorolható, addig a profilaktikus szempontból meghatározó jelentőségű optimális szájhigiéniai állapot megteremtésének és fenntartásának felelőssége — ha nem is azonos arányban —de megoszlik a protetikai ellátásban részt vevők és az azt „eltűrő” páciensek között. E vonatkozásban azonban a profilaxisból a protetikai ellátásban részt vevőkre eső rész nemcsak az objektív feltételek megteremtését jelenti, hanem a paciens motiválását, a fogműviseléssel kapcsolatos különös higiénés aktivitásra való felkészítését, megtanítását és a végrehajtás szintjének időnkénti ellenőrzését is. 73
