Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
lasmaticus reticulum sérülései mérsékeltebbek. A sejtmag és a magmembrán kisebb destrukcióit látni. Az oedemazóna területén a sejtekben intracellularisan oedema figyelhető meg, valamint ugyanezt észlelni az intersticiális kötőszövetben is. A sejtmagok épek, a mitochondriumok közül csak kevésben és csak kisebb duzzadás látható, a membránok épek. A lézer esetén a karbonizáeiós zóna 20—40 pm, a necrosis 100—200 fim, az átmeneti zóna 200—300 fim, az oedema 300—350 fim távolságig terjed a metszés szélétől, 400 pm-en túl az ultrastruktúra ép. Elektrokauter esetén a zónák szélésebbek, ép ultrastruktúra 1500 pm-en túl következik (5.—6. ábra). Megbeszélés A lézer hatást Verschueren és Oldhoff [15] termikusnak tartja, a szövetek a C02-lézersugár fókuszában koncentrálódott energiát abszorbeálják, az intra- és az extracellularis folyadék felforr, és explóziószerűen elgőzölög. Glover és mtsai (8) szerint rendkívül gyors és több száz fokos felmelegedés jön létre, és mivel a hővezetés a szövetekben csekély, a termokárosodás csak szűkén a lézersugarazott területre lokalizálódik. Állatkísérleteinkben Fisher és mtsai [4] és Verschueren [14] megfigyeléseihez hasonlóan, mi is típusos termokárosodást észleltünk a lézerezett szövetekben {Gáspár és Tóth [7]). Adrian [1], Hall és mtsai [9], Kaplan és Giler [10], Sowislo és mtsai [12], Stellar és mtsai [13] valamint Viehberger és mtsai [16] eredményeihez lényegében hasonlót tudtunk a hőkárosodott zónák tulajdonságairól megállapítani a szájüreg szövetein végzett vizsgálataink alapján. A lézer esetén a karbonizációs zóna 20—40 pm, a necrosis 100—200 um míg a reverzibilis károsodás jegyeit hordozó átmeneti zóna ezután következik. Ezek Plenlc [11] eredményénél szélesebbnek talált értékek. Az elektrokauteres sebzés irreverzibilisen károsodott zónája kísérleteink szerint — megegyezően Sowislo és mtsai [12], valamint Basu és mtsai [3] eredményével —- lényegesen nagyobb mint a C02-lézeré. Mi ezt a különbséget az irreverzibilisen károsodott zónára vonatkozóan 5—8-szorosnak találtuk, előbbi szerzők az egész termokárosodott zónára vonatkozóan 2—3-szorosnak. Az elektrokauter alkalmazása utáni hőkárosodási zónák előző szerzők és saját vizsgálataink alapján minőségileg megegyeznek a lézersebével. Egyetértünk Fisher és Frame [5] megállapításával, miszerint a lézer okozta irreverzibilis károsodás sávja mind az elektrokauter által okozottnál, mind pedig a szikével mechanikusan károsított sávnál keskenyebb. Scanning-elektronmikroszkópos megfigyeléseink szerint a lézersugárral végzett metszés felszíne éles, igen kisfokú károsodást mutat, míg a kauteré durva szemcséket tartalmazó, fellazult, a szikével metszett seb pedig szakadozott (Gáspár és Szabó, [6]). A C02-lézerrel végzett beavatkozások igen nagy előnye — összehasonlítva a szikével és az elektrokauterrel —hogy metszéskor éles szélű sebet eredményez. Vágáskor érvényesül a lézer hemosztatikus hatása, a műtétet „kíméletes” volta miatt minimális oedema és fájdalom, valamint csekély hegesedés kíséri. Fenti megállapításokat a szikével, az elektrokauterrel és a lézersugárral végzett összehasonlító fénymikroszkópos, scannig-elektronmikroszkópos és elektronmikroszkópos vizsgálataink során nyert eredmények — melyeket a szájüreg szövetein nyertünk —- jól magyarázzák, és így további adatokkal erősítik. IRODALOM: 1. Adrian, J. C.: Effects of carbon dioxide laser radiation on oral soft tissues: An initial report. Mil. Med. 114, 83, 1979. — 2. Ben Bassat, M., Kaplan, I.: A study of the ultrastructural features of the cut margin of skin and mucous membrane 43
